A köznapiról...
"Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a köznapiban, a környezőben, a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a csodálatosat, és a látomásszerűt.
Mert a csoda nem valamilyen égzengéses pillanat, mikor megnyílnak az egek, kürtök recsegnek, ködök szállnak, sírok felnyílnak, s a zűrzavarban felhangzik Isten szava: nem, a csoda legtöbbször egészen csendes.
Átmégy egyik szobából a másikba, a látsz valamit: egy ember arckifejezését, egy tárgy elhelyezését, a egyszerre feltárul előtted e tárgy igazi értelme és viszonya a világhoz, egy ember hangját hallod, mint soha azelőtt, s a közömbös szavakon túl megérted az ember titkát, a csoda mindig ennyi csak.
Nem belevakulni a valóságba, a mindennaposba, látni azt, amit már oly gyakran láttál: ez a képesség elhal a legtöbb emberben, mint ahogy a civilizált emberben elsatnyul bizonyos érzékszervek működési készsége, például a szaglás.
Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van.
Mindig a közelben van.
Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána kezed."
168. A köznapiról és a látomásról
Márai Sándor: Füves könyv
Helikon Kiadó
Fotók forrása innen.
