Hívhatjuk a filmgyártás varázslatának, de az van, hogy Tony Stark, azaz Iron Man cool háza a való életben nem létezik. Full CGI.
Ez nyilván hatalmas csalódással töltheti el a rajongókat, ám a fenti tényektôl függetlenül - a blog szempontjából - ugyanúgy érdekes a karakter penthouse-a.
Hogyan képzelik el odaát egy szupercsilliárdos playboy villáját?
Bemozdítja a "hogyha-nékem-sok-pénzem-lesz, bla bla bla" - féle pavlovi reflexeket?
Az épület képét Malibu egyik domboldalára digitalizálták, amely igazából egy nemzeti park területe, a lakásbelsôt pedig egy Los Angeles-i stúdióban építették fel, és be kell vallanom, elég jól sikerült a kettô szinkronizálása.
Jon Favreau (a Ronda ügy óta színét se láttam), a film rendezôje beszél a díszletrôl ebben a kis videóban:
A szinte organikusnak tûnô épület egy merô öntött beton - üveg kombó, az óceán fölé nyúló támfalak mögé rejtett hatalmas garázzsal az irdatlan nappali alatt...
... de amennyire egyedire sikerült a külsô, annyira személytelen - bár nagyvonalú - a belsô: Tony igazi személyisége a mûhelyében mutatkozik meg, a lakás csupa nemes anyagból felépített funkció.
Minimál deluxe.
Végére bónuszvideó a Perception stúdiótól, akik az Iron Man 2 vizuális effektjeiben segédkeztek:
- És a kedves vendég? - érdeklődött a felszolgálólány.
- Hát mit igyak - tűnődött a férfi. Megnézte a pincérkisasszonyt. Üdén, csaknem gyerekesen mosolygott le rá. - Nem baj, ha valami különlegességet kérek?
- Csak tessék bátran. Bár idekint minálunk nem nagy a választék.
- Én se valami ínyencségre gondolok.
- Ide hallgasson - hajolt hozzá a fiatalasszony. - Ha megint nem fér a bőrébe, hazamegyek.
Két-három hetenkint megittak egy kávét, mindig ugyanabban a kis budai presszóban, nem messze a remíztől, gesztenyék alatt.
- Nézze, Alizka. Maga feketét kért. Engedje meg, hogy én is azt hozassam, amire gusztusom van.
A pincérkisasszonyhoz fordult.
- Csak az a baj, hogy amit rendelni szeretnék, annak hirtelenében nem jut eszembe a neve. Egy olyan sötét folyadék.
- Szeszes ital?
- Nem, nem. Ha jól emlékszem, üvegpohárban hozták. És úgy emlékszem, egészen forró volt. Tehát nem szeszes ital.
- Attól félek, hogy ez nekünk nincs.
- Ezt el se tudom hinni - mondta a férfi. - Nem lehetne megkérdezni a vezető kartársat?
- Már hogyne lehetne. De előre megmondom, hogy én már ötödik éve dolgozom itt, és minden folyadékot ismerek - mondta a kisasszony, és besietett.
- Kezdek torkig lenni a maga viselkedésével - mondta mérgesen a fiatalasszony. Nem szerette a feltűnést. Az autóbuszon mindig az ablak felé fordult. Még a szűk cipőt se volt bátorsága kicserélni. - Ha nem hagyja abba, hazamegyek.
- Még nem is mesélt Jugoszláviáról.
- Ilyen hangulatban nem tudok mesélni.
Már jött a kisasszony. Már messziről mosolygott.
- Azt kérdezi a vezető kartársnő, hogy nem világosbarna volt-e az az ital.
- Nem, kérem. Sőt, majdnem fekete.
- És hol tetszett azt legutóbb fogyasztani?
- A Gerbeaud-ban.
- Sejtettük! - nevetett egy jót a pincérkisasszony. - Hát, kérem, a Gerbeaud osztályon felüli luxus kategória. Mi pedig, tessék megnézni a táblát, másodosztályú cukrászda vagyunk.
- Várjon csak! - mondta a férfi. - Most jut eszembe, hogy egy kiskanalat is adtak hozzá. És még valamit. A tányéron néhány kicsi fehér kockát.
- Kockát? - nézett rá a pincérlány. Aztán fölkacagott. - Öt éve vagyok itt, de ilyen kívánság még nem volt. Kockák! - kacagott megint.
- Nem lehetne a vezető kartársnőt megkérdezni?
A felszolgálónő elment, de az ajtóból visszanézett, szájára nyomta a kezét, és nevetett.
- Csak akkor boldog, ha foglalkoznak magával? - kérdezte dühösen a fiatalasszony.
- Dehogy, Alizka. Én akkor se vagyok boldog. Nos, milyen az a Bled?
- Ne tegyen úgy, mintha kíváncsi volna Bledre. Inkább nézze meg, mit csinált.
Kijött a kisasszony. Mögötte szikáran, szemüvegesen a vezetőnő, kezében egy nem nagyon ismert Hemingway-kötet. ("In our time" - magyarul, nagyjából: "A kor, amelyben élünk.")
- Hallom a problémát - mondta udvariasan.
- Kérem, ne tessék belőle kázust csinálni - mondta a férfi.
- Mi szeretjük a régi vendégeinket kielégíteni. Milyen természetűek voltak azok a kockák?
- Ha jól emlékszem, fehérek. És meglehetősen kisméretűek.
Emezek összenéztek. A pincérlány, aki most nem mert nevetni, csak hangtalanul kuncogott. A vezetőnő azonban komoly maradt.
- Nagyon bosszantó, de hát mit csináljak? Nekünk semmiféle kockáink nincsenek.
- Nem is olyan fontos - mondta a férfi.
- És azt a szóban forgó folyadékot sem ismerem.
- Üsse kő - legyintett a férfi. - Akkor én is kérek egy duplát."
Örkény István - In our time c. novellája
Fotók Rebecca Hughes melburne-i kiskávézókról szóló fotóblogjáról.
Kezdjük is a posztot Csirke Bácsi meséjével A irdatlan bácsiról:
Folytatásban: mint bizonyára észrevettétek, itt az ágy-asztal-tv-n felnôtteknek szóló szobákról, bútorokról van szó, de máma van a Gyereknap, így arra gondoltam, felhívnám a figyelmeteket a Gyerekszoba és a Gyerektrend blogra.
"A környezet, ami születésünktől körbevesz bennünket, nagyban befolyásolja, milyen lesz az ízlésünk, mi magunk milyenné válunk." - vallja a két blog, és ezzel én is maximálisan egyetértek...
...szóval ha ihletet, inspirációt, ötletet, keresel gyerekeknek szóló design, játék vagy divat-ügyben, klikk ezekre. (Lenti, kedvcsináló képeket tôlük lopkodtam)
Végül - de nem utolsó sorban - Sóvári Melinda különleges, kézzel készült babái:
Kerma:
Üdvözlöm, Lesz folytatása ennek a szuper blognak? Üdv, Kerma Design (2023.06.12. 10:19)Juhhú! 6 éves a blog!
Kerma:
@TPiros: Ez nagyon jó, igazad van. kerma.hu/mubor-textil-es-filc-falpanel-6618/kerma-borpanelek Ez... (2023.04.18. 15:43)Tv, laptop a konyhában
Rácz Nimród:
Hello! Nagyon klassz és inspiráló. Nem csak ez a bejegyzés, hanem az egész blog is. Nem lenne kedv... (2021.03.31. 12:03)Londoni csajos bohémtanya
AlfGab:
Mint mindenre, erre is igaz, óvatosan használd. A francia Barrisol hajlamos a cirádára. A nagy szí... (2016.10.22. 10:08)Fólia a mennyezeten