Stipistop 2. – a padlókerülők
Megérkeztek az első leleplező fotók a zsarnok kiskedvencekről, újra lerántjuk hát a leplet arról, hogyan lehet rózsaszín nyelvecskével, égnek meredt lábacskákkal, összebújással bezsarolni bennünket...
... hogy aztán behódolva mégiscsak megengedjük, hogy általunk is szeretve használt fotelünkben, ágyukban maradhassank.
Remélem kedvet kapnak más cica- ill. kutyatulajdonosok is, küldjetek hát paparazzifotót pár szó kíséretében, amint nem rendeltetésszerűen, a te bútoraidat használják alvásra, pihenésre a sajátjaik helyett.... legyen állatkátok majdnem híres egy lakberendezési blogon!
Mail: agyasztaltv@yahoo.com
És íme a mai bűnösök, gazdáik néhány mondatával (köszönet a fotókért!):
Ágota:
„a kutya Crispin névre hallgat (bár lány), a kandúrmacska Figaró (volt, de már az égi vadászmezőkön tekereg)”
Márti:
„... küldöm a lányom és a vőm fél "állatkertjét", Moszit a foxit, aki egy ötéves öreglány és igencsak szereti a kényelmet - gondolom látszik - és kedves pajtását Répit, aki egy kicsit fiatalabb, de ő sem veti meg a gazdi fotelját, ágyát.
Moszi képes megmorogni a gazdijait, ha le akarják parancsolni kedvenc narancssárga kagyló-foteljéből.”
Lilu:
„A cirmos Szafi, a világ legpofátlanabb macskája, mindig oda fekszik, ahova nem kéne... A fehér pedig a tesója, Töpi, aki a monitor tetejét részesíti előnyben.”
Zsuzsanna:
„A Stipistop-sorozathoz küldenék egy ,,fotómodellt", aki elképesztően éli az életét: igyekszik a lehető legritkábban érintkezni a padlóval. Sörczi cica ezt úgy oldja meg, hogy napi 20 órát az ágyban tölt, a többit fotelben, monitortetőn, radiátoron, polcon, iratmegsemmisítőn és hasonló helyeken. Egy dolog húzza csak le a földre: ha enni kap, akkor tappancsot nem kímélve rohan a tálhoz:))))”
Krisztina:
„A képen látható szék eredeti bőr, elég drága volt de persze csak az kell a cicának. Amikor a barátom ül benne, Benyesz vagy leül mellé és bámulja hogy álljon fel, vagy felugrik az asztalra és addig mesterkedik míg az övé nem lesz a szék. Szóval egész egyszerűen kitúrja onnan. :-)”
Külön köszönet a cukiság-blognak, hogy egy poszt erejéig támogatta a blog felhívását.
