Stipistop VII.
E öröm, bódottág!
Végre küldtetek fotókat!
Továbbra is buzdítanék minden kedves olvasómat, hogy küldjön fotót (pár szó kíséretében) kiskedvencéről, cicájáról, kutyájáról, menyétkéjéről, patkánykájáról... , amint tiltott tevékenységet folytat:
lelpezzük le világuralmi terveiket, vagyis izé azt, hogy oda telepszenek, ahová eredetileg mi szerettünk volna :)
Ezek itt a legutóbb küldött képek bizonyos gonosztevőről.
Köszönöm!
Kriszta:
”Nálunk minden bútor tiltott terület, ennek ellenére a legkülönfélébb
helyeken botlom beléjük. Ráadásul ha az egyik bűnbe esik, a másik sem
habozik követni....
Pedig tudnak jók is lenni...”
Móni:
”A cicámat, Zsülit küldöm, aki, mint minden cica, szeret bebújni minél kisebb helyekre.
A képen az van, hogy éppen szekrénypakolás közben a téli kabátokat vettem elő, amikor felfedezte a lehetőséget.
Van még egy másik bújós cicánk is, de őt lefényképezve csak egy dudorodó plédet látnátok, az meg olyasmi, mint a Kishercegben az óriáskígyó.
Természetesen” valahogy tudomásukra jutott, hogy mi a terv, és senki se bújik a pléd alá, viszont találtam egy régebbi képet, ahol az előbbi
Zsüli cica a szekrény felső polcán talált helyet magának.
A polcra nem alulról, hanem a szekrény tetejére felmászva, a szekrényajtón egyensúlyozva jutott fel, ez is külön mutatvány. Sajnos nincs túl jó
gépem, és a szekrényünkben elég fényszegények a viszonyok, de azért látszik, hogy egy piros sálat talált méltónak a leheveredésre.”
Edó:
"Küldök egy képet, melyen cicánk, mikor még pici volt, legkedvesebb helyét elfoglalva szunyókált:).
Ha férjem otthon volt, mindig a nyakán lógott a kisördög."
Réka:
”Van itt régi és új macska is, meg majd fotózok fura szitukat, csak mindig lassabb vagyok, mint a kutya/macska:)”
Első képen saját, külön bejáratú haramiám, Száhib, egyik legkedvencebb helyén: a paplanom alatt.
