<div id=
 
komment

Ahol a Férfi lakik - inspirációk IV.

KentaurBen , 2010.07.22. 10:01


"Nem létezik olyan ember, aki soha életében ne gyüjtött volna valamit. (Régen minden kisdobosnak és úttörőnek alanyi jogon járt a bélyegeket gyüjtő takarékbetét füzetke.) Öt fekete pontból kigyûlt egy egyes, öt pirosból az ötös. Ma már a kereskedelem fogyasztói része is tudatosan apellál főként a kisgyermekek gyüjtőszenvedélyére, igy az adott chip-szes, müzlis, cukorkás vagy rágós dobozban rendszerint megtalálhatóak az épp aktuális mesehőhösöknek, sorozatoknak a gyüjthető figurái, ami az őrületes tempónak és információáradatnak köszönhetően kb.mire kigyülik, el is évül.

Honnan ered ez a szenvedély? Nyilván sok minden lehet a gyökerében, én csupán néhány ágra mutatok rá. A gyûjtés egyfajta megkapaszkodás. Valami fix, ami van, ami belőlem ered, és amihez visszatérhetek. A „megkapaszkodás ösztöne” az egyik legősibb ösztönünk. (Ezügyben ajánlom Hermann Imre: Az ember ősi ösztönei c. könyvét, és Harlow hires majom kisérletét a drót- és szőranyákkal, amiben egyértelmûen kiderült, hogy a kismajmok a szőr-müanyákat részesitették előnyben, amikbe kapaszkodni is tudtak.)

Születésünktől fogva kapaszkodunk, az anyaméhben erre nem volt szükség. És mennél nagyobb bennünk a bizonytalanság, annál több mindenbe (vagy mindekibe) kapaszkodunk. Nézzünk rá néhány példát, hogy jelenik meg mindez az otthonunkban? Gyüjteményeink megnyilvánulhatnak kifelé, mások számára is jól látható módon, avagy befelé, elrejtve, amit csak kiváltságosoknak mutatnak meg a gyüjtők. Már az ősember is gyüjtött, tartalékolt ínséges időkre. Ez egy egészséges, ősidőktől velünk hozott ösztön, de mint minden, ez is lehet végletes. És a végletes megnyilvánulások mögött mindig van valami stressz, sérülés, szorongás. Megismertem egy külföldi férfit, aki elmondta, bár a vagyona már most akkora, hogyha 200 évig élne, sem tudná fölélni, mégis hajtja valami, hogy még több vagyont, ingatlant, „tuti bizniszt” hajtson föl, mert nem tudni, mit hoz a jövő. Az ő hajtóereje mérhetetlen belső bizonytalanságából fakad. (A pszichológia többnyire ezt a korai anya-gyerek kapcsolatban levő sérülésre vezeti vissza.)

Minél több minden legyen, amibe meg lehet kapaszkodni…Értékes vagyontárgyak (amik egyben visszajelzést adnak arról, hogy ő is értékes), bútorok, festmények halmozása. Amikor valaki rámegy egy konkrét korra (csak a reneszánsz, barokk,szecesszió, stb…) akár kórosan is megtapadhat annál a pontnál. (Ezt hivják perszeverációnak.) Ez egy ponton túl el is uralhatja a személyiséget, visszahúzva a múltba. Az élet tele van folyamatos változással, bizonytalansággal,kiszámithatatlansággal. Az a biztos, ami van.

Bizonyos szempontból még biztosabb, ha ez mobilizálható is, mint egy bélyeg, ékszer, drágakő, stb…gyüjtemény. Bárki számára nem látható, de a gyüjtő tudja, hogy VAN. Így sokkal biztonságosabb, hogy nincs a kirakatba téve, az úgy veszélyes lehet. Hisz ez az ő titkos fedezete, a szinte minden helyzetben aktiválható tőkéje, biztonságot adó háttere. És mennél görcsösebben reménykedik az általuk megszerezhető biztonságra, belül annál több bizonytalanság jön föl benne. (Hú, bonyolult, veszélyes és kiszámithatatlan az élet…)

Vannak persze, akik nem az értékre mennek rá a tárgyak gyüjtésénél, hanem az egyediségre. Ez lehet egyfajta én-igazolás is: sok-sok egyedi tárgyam van, tehát én is egyedi vagyok. Van egy ismerősöm, aki orrszarvúkat gyüjt, mondván, hogy azt biztos, hogy senki se. (Mint egy dacos kamasz.Egyfajta lázadó önmegmutatás.)

Aztán ott vannak a rajongó gyüjtők, akik egy adott müvész alkotásaival veszik magukat körbe. Itt a gyüjtő és a müvész személyiségét érdemes megnézni. Vajon mely tulajdonságok, személyiségjegyek azok, amik a gyüjtőt rabul ejtik? Amik az alkotásokból sugározva töltik őt? Ugyanezt a kérdést föltehetjük a kultikus tárgyaknál is: mi az az eszme, gondolat, érzés, belevetett hit, ami a gyüjtőt tölti? Ezt magamtól is kérdezem, ugyanis 6 éve (első mexikói utam óta), rákattantam a Mennyei Anya (Guadalupe) gyüjtésére - amiből egyébként épp most kezd elegem lenni, mert úgy érzem, hogy már kezd rám telepedni, eluralni ez a sok anyai energia. Nyilván megkapaszkodtam egy elfogadó, segitő anya-képben, de mára már annyira megszivtam magam belőle, hogy úgy érzem, tovább kell lépnem. Tárgyaink, gyûjtéseink egy darabig adhatnak erőt, de egy pont után vissza is húzhatnak, hiszen épp arról a hiányról adhatnak folyamatos visszajelzést, ami miatt bevonzottuk őket. Épp ezért jó időnként selejtezni, váltani, változni, pucolni a teret,hogy megéljük a saját belső erőnket, és az abból fakadó rugalmasságot. (Vannak persze örök emlékek, személyes tárgyak, amiktől kár lenne megválni.)

Sok nő szeret cipőt, ruhát,retikült gyüjteni, amik által kifele is megélhetik változatosságukat, sokszinüségüket. A trendi tárgyak,kiegészitők is adnak visszaigazolást: menő vagyok, itt a jelenben. A gyüjtés a magányt is oldhatja, különösen, ha a gyüjtemény él: egy dzsungelt varázsolt maga köré az illető.

Nagyszerû magkapaszkodni, de legalább ilyen jó tud lenni időnként elengedni is. Hiszen amint bent, úgy kint."


Soma Mamagésa sajátos gondolatmenete A gyüjtőszenvedélyről

Mit gondolsz errôl?

Vatera- vagy Ecseri-rákattanás megvolt már?

Fotók innen.

Címkék: férfiak

Pin It
 
komment

Ilyen volt/ ilyen lett VI. - a kicsipkézett padló

KentaurBen , 2010.07.21. 14:36


A már kissé elhasználódott (avagy megunt) padló dekorálására mutatnék ma egy remek ötletet.

Kell hozzá egy alapos felmosás,


egy csipke-mintájú sablon (nagyobb felület esetén fordítsunk figyelmet a találkozási pontokra, hogy egységes maradjon a nagy minta),

egy sûrû, de rövid sörtéjû ecset a festék felhordásához,


némi festék (fehér vagy szürke, de ha betonra megy, arra speciális betonfesték),
egy nagy adag megerôltetô térdeplés...

... a végeredmény magáért beszél.

Romantikus, ártatlan, dekortív... mi kell még?
Just do it!



Forrás.

Címkék: nők

Pin It
 
komment

Egy görög falu belsô világa képekben

KentaurBen , 2010.07.19. 15:25


"Az omladozó kerítés, mely a roskatag kertet határolta a ház mentén, gazdag vadászterület volt a számomra. Ha az ember óvatosan betolt egy késpengét egy darab
meglazult vakolat alá, és vigyázva leemelte a tégláról, ott kuporgott alatta a két centiméternél alig hosszabb, fekete skorpió, mely fénylett, mintha fekete csokoládéból
készült volna. Farka olyan volt, mint egy barna gyöngysor, és rózsatövishez hasonló fullánkban végződött. 
Egy napon egy kövér nőstény skorpiót találtam, mely első látásra mintha világos, őzbarna szőrmebundát viselt volna. Közelebbi vizsgálatra kiderült, hogy a furcsa
öltözék nem más, mint egy csomó csecsemő, mely a mama hátába kapaszkodik. El voltam ragadtatva a családtól, és elhatároztam, hogy közelebbi
vizsgálatra becsempészem őket a házba a hálószobámba, hogy egy darabig figyelhessem növekedésüket.
Végtelenül óvatosan
betereltem az anyát és családját egy gyufaskatulyába, és siettem a villába. Szerencsétlenségemre éppen akkor tálalták az
ebédet, amikor beléptem az ajtón.
Dobozomat gondosan úgy helyeztem el a kandalló párkányán, hogy a skorpiók elég levegőt kapjanak, azután mentem az ebédlőbe, és
asztalhoz ültem a családdal.
Elüldögéltem az ebédnél, titokban etettem Rogert az asztal alatt, és hallgattam a családi vitákat, tökéletesen megfeledkeztem az új zsákmányomról.

Végül Larry, aki befejezte az ebédet, kihozta cigarettáit a nappali szobából, hátradőlt székében, szájába dugott egy cigarettát, és fogta a gyufaskatulyát, melyet ugyancsak
magával hozott. Teljesen megfeledkeztem a fenyegető veszélnéztem, amint könnyedén társalogva kinyitotta a dobozt.
Nos, én mindmáig állítom, hogy a nőstény skorpió nem akart semmi rosszat. Izgatott volt, és némileg bosszús, hogy ennyi időre bezárták egy gyufaskatulyába, és megragadta
az első adódó alkalmat a menekülésre.
Villámgyorsan kiemelkedett a dobozból, és végigfutott Larry keze fején.
Ott megpihent, kicsit tanakodott, hogy mit is tegyen,
fullánkját tettre készen a magasba görbítve.
Larry megérezte karmainak mozgását, és lenézett, hogy mi lehet az. Ettől fogva a dolgok egyre jobban összezavarodtak.

Larry felüvöltött félelmében, amitől Lugarecia földhöz vágott egy tálat, Roger pedig vad ugatással kiugrott az asztal alól. Larry egy kézmozdulattal az asztalra röpítette a
szerencsétlen skorpiót, amely Margo és Leslie között kötött ki, amint az asztalra pottyant. A végsőkig feldühödve a bánásmódon, futott Leslie felé, és fullánkját
remegtette izgalmában. Leslie felugrott, és felborított egy széket, és kétségbeesetten csapkodott az asztalkendőjével, ellódította a skorpiót az asztalterítőn Margó felé, aki
akkorát visított , hogy egy mozdonynak is becsületére vált volna. Mamát teljesen kihozta sodrából ez a hirtelen átváltás békéből káoszba, feltette a szemüvegét, és az
asztalra meredt, a pokoli lárma okát kutatva. Ebben a percben Margo sikertelen kísérletet tett a skorpió feltartóztatására: egy pohár vizet zúdított rá. A zuhany elkerülte
az állatot, de sikeresen nyakon találta a mamát, aki sohasem állhatta a hideg vizet. A skorpió közben Leslie tányérja alá bujt, csecsemői pedig vadul rajzottak szanaszét az
asztalon. Roger nem értette ugyan, miért ez a nagy ijedelem, de elszánta magát, hogy kiveszi részét azeseményekből, és eszelősen ugatva
nyargalt körbe-körbe a szobában.
- Már megint ez a nyavalyás kölyök! - üvöltött Larry.
- Vigyázz! Jönnek! - visított Margo.
Mivel senki sem áldozott időt arra, hogy Rogernek megmagyarázza a dolgokat, az a tévhit ébredt benne, hogy valaki megtámadta a családot, és neki kell minket
megvédenie. Lugarecia volt az egyetlen idegen a szobában, Roger tehát logikusan arra a következtetésre jutott, hogy ő okozott minden bajt, és beleharapott a bokájába. Ez nem
sokat segített a helyzeten."

részlet

Gerald Durell: Családom és egyéb állatfajták



Fotók:
Stratis Vogiatzis görög fotós Chios szigetén készült The inner world of Mastic village c. sorozata.

Címkék: közöshalmaz

Pin It
 
komment

Rendhagyó munkahelyek I. - Az ûrhajós

KentaurBen , 2010.07.18. 12:59


«Дневник космонавта Максима Сураева» vagyis Makszim Szurajev naplója címmel közölt izgalmas részleteket a 22. tartós ûrutazás egyik résztvevôje.

Szurajev most először járt a világűrben.

A Nemzetközi Űrállomáson a 169 nap alatt két orosz teherűrhajót és két amerikai űrkompot fogadtak, a Szojuz TMA-16 űrhajót pedig egyszer átkapcsolták a Csillag modul csatlakozó egységéről a Kis Kutatómodul 2. megfelelő egységére. Szurajev és orosz kollégája, Oleg Kotov az orosz program alapján egyszer űrsétát is tett.

Szurajev az első űrbloggerként is beírta a nevét az űrkutatás történetébe: mintegy száz bejegyzésében az űrhajósok hétköznapjait mutatta be, s válaszolt a blog olvasóinak számos kérdésére.

A napló itt olvasható, oroszul, most bánom kicsit, hogy k.rvára nem maradt több az orosz nyelvtudásomból, mint mint a Zálátoje Kálco elsô sora meg néhány bugyuta dalocska.

A nagy, levegôtlen semmiben, sok bizbasz közt lebegve dolgoznál-e vagy?

Hogy mennyire vagyunk attól, hogy az ûrben éljünk? meg a Space Odyssey-tôl meg az Alientôl? Fényévekre.



Bónuszvideó: Makszim újévi köszöntôje blogjának olvasóihoz:

Címkék: férfiak

Pin It
 
Pin It

Theme by Laptop Geek. Blog.hu-ra alkalmazta: a Blog.hu Sablonok a Népkertben.

süti beállítások módosítása