Boltív: a térlágyító
Ha már nem tartjuk elégségesnek a bútorok átrendezése/cseréje/falfestés kapcsán kialakult új teret, általában jönni szokott a nagy ötlet:
- vegyük ki ezt vagy azt a falat
- legyen boltív.
A boltív hivatalosan ugye a kisebb vagy nagyobb nyilásoknak bizonyos görbe vonalban való áthidalása.
Csak a rend kedvéért: görbületük lehet tetszés szerinti – változatosságukba belemerülhetünk, mint Gombóc Artúr a csokik sorolásába - , lehetnek félkörivesek, körszeletivesek, magasak és laposak, csúcsívesek, kosár- és kerülékívesek illetve hattyúnyak-alakúak stb.
...na, ezt az apróságot szokták sokan elfelejteni, ezért összezavarási szándékkal betettem alább jó sok képet.
Ja, amiről szintén el szoktak feledkezni, hogy az nem úgy van, hogy csak megbontunk egy falat oszt jónapot: kockázatok és mellékhatások tekintetében kérje ki statikusa, építésze véleményét: mert az a nem mindegy, hogy válaszfal vagy tartófal, és nem mindet lehet ám csak úgy megbizergálni.
Ha a teret lágyítani szeretnénk - és a térben van még pár, a boltívre válaszoló elem/ablak/bútor -, kifejezetten jó ötletnek tartom, ha nincs ilyen, előfordulhat, hogy kicsit téridegen lesz, csak úgy be lesz téve oda, kérem szépen, árválkodni fog ott egyedül.
Ha nincs lehetőségünk a falrontópálkodásra, festetni is lehet a falra (lásd utolsó három kép).
Fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen meg innen.
