A látványelemek töltött káposztája – a kibontott téglafal
A beton után – de még mindig a vakolatmentes világban - lépjünk egyet az egy fokkal „melegebb”, szerethetőbb tartomány felé, nézegessünk téglafalas enteriőröket.
A kibontott téglafal úgy tűnik újra és újra megtalálja a helyét az otthonokban, olyan, mint a töltött káposzta, mondjuk az elmúlt 6000 évben, mióta az ember használja, bőven bizonyított...
(falazó anyagként azért is maradhatott meg stabil helye, mert természetes anyag, agyagból készül égetéssel)
... és ott van, ha meghitten rusztikusra akarjuk venni a figurát...
... és akkor is, ha húdemordenek akarunk lenni, becsempészve az indusztiális, loftos, ipari fílineg a hálószobába, a konyhába vagy a nappaliba.
Persze fenti példák okán leginkább talán a countryside-cukiságok, a méhviaszos, koptatott rusztikus bútorok és a modern, fém, bőr, ill. a legújabb trendeknek megfelelő design-bútorok érzik magukat jól egy ilyen markáns látványelem mellett... és velük együtt mi is.
Ma már egy rakás helyen vehetünk bontott téglát, köztük igazi gyöngyszemeket is, amelyek címert, mesterjelet tartalmaznak... na, ezek beépítésével még fokozhatjuk is a hatást.
Azért mégsem élvez osztatlan sikert: egyrészt ott a hőérzet-dilemma, sokan - még ha meg is tartjuk az eredeti vöröses-barnás színét -, úgy érzik, nem adhat kellemes, otthonos érzetet (másoknak éppen ellenkezőleg)...
...befejezetlenséget sugall, egy „élő seb” az egységesnek szánt lakásbelsőn...
... avagy túlontúl testes, tömör, így látványa lesöpör bármi más finomságot (valakinek viszont pont ez tetszik benne: masszív, biztonságot nyújt)
Tisztántartását segíti, ha alapos tisztítás után valamilyen nem magasfényű ipregnáló anyaggal kezeljü, megakadályozva, hogy folyamatosan jótékony porral lásson el bennünket.
(magasfényű festékkel feketére, fehérre és más színekkel lekent unokatestvéreikről hamarosan)
Fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen meg innen.
