Tv, laptop a konyhában
A múltkori, divatblogos poszt után itt egy újabb közös alkotás, ahol ezúttal gasztroblogok szerzői osztják meg veletek tévé ill. laptop vs konyha tapasztalataikat.
Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, azért ejtsünk néhány szót a témáról lakberendezői oldalról is.
Egy konyha megtervezése nem kis feladat, sok szempontot kell figyelembe venni, drága mulatság még alsó hangon is, és „veszélyes üzem”.
Történeti szempontból vizsgálva érdekes változásokon ment keresztül az utóbbi 100 évben, a paraszti kultúra „jólétmutató” státuszától, a polgári konyhák cselédek, személyzet használta „sufnijain” keresztül, a 60-70-es évek óta is zajló felértékelődésig, elérve napjainkig.
Ma már a legtöbb konyhára jellemző a magas fokú gépesítés (géppark megszámol, akinek 5-nél kevesebb van, kéz feltart), a formatervezettség, az egységes dizájn, és a funkció mellé bekúszott a szórakozás.
Egy mai konyhában a helyiség határok feloldódnak (lásd amerikai konyha – aki meg tudja mondani, miért hívják így, ezt a csak nálunk így nevezett kombót, kap egy pirospontot), a luxus villantásának TOP3-mában benne van... és ne felejtsük el, hogy bizony a nők, családon belüli szerepének felértékelődése is markáns hatással volt erre az egész folyamatra.
Említettem az elején azt a borzalmas szót, hogy „veszélyes üzem”, nem véletlenül, hiszen víz folyik, tűz ég, ez-az fröccsen, törik, porzik, csúszik-mászik, a kezünkben megfordul pár - akár komoly sebeket is okozni képes - eszköz... szóval elég mozgalmas itt az élet, jön-megy, cikázik az összes őselem.
És mindezek tetejébe bejön a képbe még a tv is... vagy a laptop.
Nem tisztem megmondani a tutit, hogy ez most okés-e vagy nem, az a legjobb, ha otthon mindenki azt csinálja, amit szeret – hol máshol is tehetné ezt meg, ha éppen nem ott -, ezért sem pro, sem kontra nem fogok egyik mellett sem kardoskodni.
A nők állítólag jók abban, hogy képesek figyelmüket több dolog között is megosztani, tehát a szószsűrítés elvileg nem zárja ki az aktuális Hozéálvárádót (nem kell a tiltakozós „énnemnézem”, tudjuk, hogy tudod, hogy nézed!), de a lényeg ettől függetlenül, hogy balesetveszélyesebb így, mint egy dologra koncentrálni.
Gépészeti szempontból érdemes viszont a készüléket (mégha olyan cuki, kisképernyős jószág is) kiemelni a leveszöldség és a csöpögtető szintjéből, és fali állványra vagy polcra tenni, mert bizony az árammal működik, és csúnya dolgok keveredhetnek ki egy felborult-kiömlött-ráfolyt történetből.
A laptopról csak annyit, hogy magam részéről telefonos segítséggel és igen, a guglival főzök, az évek alatt összevásárolgatott szakácskönyveimbe évek óta nem néztem bele – gasztroblogokba viszont annál inkább-, szerintem ezzel nem vagyok egyedül, itt is a fenti szempontot érdemes figyelembe venni: ha tehetjük, tegyük egy kis állványra a gépet, lehet már kapni egy csomó helyen laptop-tartót... vagy mi magunk is összepattinthatunk egy masszív, biztonságos darabot.
Na, bocs a hosszú felvezetőért, át is adom a szót a gasztrobloggereknek - egyetlen kitétel talán: ne felejtsük el, hogy ők a sütés-főzést tekintve nem hétköznapi emberek, imádnak főzni, a konyhában tartózkodás számukra nem kényszerű hamupipőkei raboskodás... de rájuk ugyanúgy igaz: ahány ház, annyi szokás.
3 kérdésben kértem, fejtsék ki a véleményüket:
-Van helye egy televíziókészüléknek, laptopnak a konyhában?
-Illetve hogy a hagyományos, szakácskönyvből/sajátgyűjtéses mappából főzés ideje lejárt, és a modern nő/férfi már szinte csak különböző főzős műsorokból és laptopból süt-főz?
-A Te esetedben mi a bevált gyakorlat?
Köszönöm nekik a lelkes hozzáállást, az őszinte, példamutató, és bizony, érték-közvetítő tapasztalat-megosztást.
In alphabetical order:
„Ha ezt a kérdést tavaly teszi fel nekem valaki, azt válaszoltam volna, hogy igen, bár sosem volt TV készülék a konyhámban. Januártól azonban gyakorlatilag nem nézek Tv-t ezért a konyhában sem érzem hiányát.
Igen is, meg nem is. Van, hogy felírom a hozzávalókat egy cetlire és kivonulok a konyhába vele, de legtöbbször ott a konyhaasztalon a laptopom, benne a sokezres receptgyűjteményem, alapanyagok szerint rendszerezve, komoly várólistával. Főzős műsorból ritkán főzök, inkább szakácskönyvből, de leginkább a világ gasztroblogjai adnak ötletet és ritkán tartok be pontosan egy receptet.”
„Én többeket ismerek, ahol van – hely is, igény is. Nálam nincs, de a konyhám a szobában van, az elhelyezés olyan, hogy nézni nem, de hallgatni tudom. Amúgy is inkább csak háttértévézős vagyok.
Egyáltalán nem életszerű, hogy valaki közvetlenül egy főzős műsort követve készítse el az ebédjét. Nyilván nem véletlen, hogy az ilyen műsorok anyagai sorra jelennek meg folyóiratban, könyvben. Tehát én nem hiszem, hogy a tv, az internet egyhamar kiszorítaná a nyomtatott anyagot.
De a jegyzetfüzetek, a saját gyűjtések is még élnek, legfeljebb nem papiron jegyzetelünk, én például netes naplóban is egyszer, szöveges fájlban is gyűjtök. Ezért a laptop már szüksges lehet a konyhban is, ha valaki folyamatosan, szórol szóra követni akarja a receptet.
Nálam nincs, én ritkán főzök kottából, a nézett-hallott receptekből inkább csak ötleteket jegyzek fel. A sütemények kivételek, azokat pontosan a leírás szerint csinálom én is, ehhez papír alapú recepteket használok.”
„Egyáltalán nem vagyok híve a konyhai televíziókészüléknek. Teljes mértékben elvonja a figyelmet minden lényegesről, ami a konyhában történik. A főzés szerintem úgy jó, ha arra fókuszál az ember minden porcikájával. Ha pedig étkezés, akkor közben inkább beszélgessen az ember. Nem, határozottan nem szeretem a televíziót, sem konyhában, sem étteremben. Én főzés közben a laptopot sem szeretem a konyhában tartani, az más kérdés, hogy gyakran dolgozom a konyhában, mert az a lakás leginspirálóbb helyisége.
A régi receptgyűjtemények és a hagyományos szakácskönyvek soha nem fognak kimenni a divatból, ezeknek mindig lesz piaca. Egy könyv az könvy, jó lapozni és használni. A főzős műsorok arra jók, hogy kedvet csináljanak a főzéshez, néha ötletet, ihletet adnak, de ezekből effektív kevesen főznek. Az internetes receptek viszont nem véletlenül népszerűek, mindenki ki tudja választani, hogy számára melyik a leghitelesebb.
Nincs a konyhámban televízió, nem is lesz. Laptoppal gyakran ülök a konyhában, amikor receptet fejlesztek, és jegyzetelek a számítógépbe. De főzni onnan nemigen szoktam, inkább csak olvasgatni.”
„Hát, nálunk az edényeknek is alig, a fotózáshoz használt ezer színes csetresznek meg pláne nincs. Viszont egy szakácskönyvtartónak szorítottunk egy kis felületet, hogy főzés közben a receptre pillanthassak. Leggyakrabban azonban kinyomtatott papírokról dolgozom, feljegyezve rájuk a módosításokat. A szakácskönyvgyűjtésről nem tudnék lemondani, és a régimódi receptes mappáimat is szeretem. A kézbevehető anyagok sokkal jobban inspirálnak, mint a főzős műsorok, a blogokon talált ötleteket pedig rögtön kinyomtatom. A gyűjtőszenvedély esetemben legyőzi a technika vívmányait.”
„Tv-nek semmiképp, de laptopnak se sok helye van a konyhában. Én is csak akkor viszem ki, ha a konyhában fotózok. Ha a netről veszek egy receptet, azt is inkább leírom egy cetlire. Nálunk a konyhában van együtt a család, ha pedig nincsenek itthon, akkor végre kikapcsol kicsit az agyam.
A szakácskönyv ideje nem járt le, a könyvnek mindig lesz illata, ajándékozható, lehet bele névre szóló ajánlót írni, stb.. Persze jó gyorsan rákeresni valamire a neten, vagy bambulni egy jó főzős videón, de este az ágyban, vagy nyáron a strandon valódi könyveket és újságokat olvasok.
Nem mondom, hogy nem használjuk sokat a laptopot, munkánkból adódóan túl sokat is. Recepteket is olvasgatok a neten, de nem kizárólag innen szerzem az inspirációt, minden esetre súlyos net függő vagyok, még a kabátomat se vettem le, már töltöm is le az üzeneteimet, folyamatosan yitva van a facebook is. Nyaralásra is viszem a laptopot, de kizárólag reggel kapcsolom be tíz percre, vagy ha valami konkrét információt keresünk valamelyik programunkhoz.
Néha tv-zünk is, és vannak kedvenc tv-s szakácsaim is, de ez heti egy-két óra összesen, leginkább éjjel, ha a gyerek már alszik, a férjem pedig még dolgozik a saját számítógépén :-)”
„Nálunk az egész házban nincs tv, nem csak a konyhánkban, úgyhogy én laptop párti vagyok. Azt gondolom, a laptopnak van helye a konyhában, nem csak a blogom miatt vélekedek így, hanem azt látom a közvetlen környezetemben is, hogy mind többen keresnek receptet az interneten. AZONBAN azt nem állítanám, hogy a szakácskönyvből főzés felett eljárt az idő. Korántsem. Szakácskönyvből főzni élmény! Lapozgatni, kézbe venni a szép kiadású szakácskönyveket, nézegetni a csodás képeket, ez feltölt és inspirál. Emellett szeretem a jobb német-angol gasztroújságokat is. Leginkább ötleteket adnak, de néha egy az egyben átemelem, lehivatkozom a recepteket. De mindig meglódítja a fantáziámat egy-egy finom éttermi fogás is!”
"Szerintem tv-nek továbbra sincs sok helye a konyhában, főleg ha azt is tekintjük, hogy elég kevés az olyan műsor jelenleg a tv-ben, ahol tényleg élőben együtt lehet haladni a tv-s szakáccsal és nem kap elő valamelyik pillanatban egy előkészített félkész stádiumban lévő ételt. Egyedül Ramsay Cookalong műsora jut eszembe, ahol tényleg élőben lehet a tv műsorral együtt főzni. Laptop vagy kisebb videólejátszó készülékeknek annál több értelme van, ha valamilyen bonyolultabb lépéssorozatot próbálunk megtanulni - bár a könyvekben szereplő hagyományos képsorozatok még mindig egész jó alternatívák szerintem. Nekem se tv-m, se laptopom sincs a konyhában. Részben azért, mert hasznosabb készülékek és konyhai kellékek elől vennék el feleslegesen a helyet, részben pedig azért is, mert se tv-ből, se netről nem szoktam főzni. Blogokon néha lehet találni jó ötleteket, de ezeket általában ihletként véve és átalakítva építem be új receptekbe, s emiatt nem szükséges külön egy laptopot a konyhába tenni. Főzéshez netről igazán intenzíven csak a foodpairing weblapot használom, ami rendkívül jó ötletforrás új és izgalmas párosításokhoz ill. nagyon jó ihletadó. Egyébként nálam még szakácskönyv is csak ritkán kerül a konyhába - sőt, azon ritka hobbiszakácsok körébe tartozom, akiknél inkább szűkül a szakácskönyvek száma, minthogy gyarapodna. Sok szakácskönyvem van, amit szinte sose veszek kézbe, mert nagyon kevés ötlet van benne - igazán ötletgazdag és ihletadó szakácskönyvek ill. netes források viszont sajnos továbbra is elég ritkák (magyar nyelven végképp). A legtöbb receptemet egy vagy két sorban kis A6-os papírokra szoktam körmölni, ahol megtervezem, hogy milyen hozzávalók milyen formában fognak a tányérra kerülni. Ebben leginkább az eddigi tapasztalataim, a jelenlegi szezonális termékek ill. a Flavor Bible című könyv és a foodpairing weboldal vannak segítségemre. Főzés közben nem szoktam jegyzetelni, mivel még napokkal később is minden apró részletre pontosan emlékszem, ha újra elém kerül az étel fényképe."
„A kitalálás-megvalósítás folyamatának nagyon fontos részre a laptop, de én nem viszem be a konyhába, mert féltem. A káoszon igyekszem uralkodni magam körül, az értékesebb tárgyakat tisztes távolban tartom a tűzhelytől. Épp ezért, ha egyszer megdobna valaki nagyon sok pénzzel vennék egy olyan hűtőt, amibe be van építve egy számítógép és az ajtaján van a - lehetőleg érintőképernyős -monitor, és persze fusson rajta a net. A TV-t viszont nem szeretem, ha bezavar a konyhai folyamatokba, épp ezért nincs és nem is lesz TV a konyhámban. Az étkezőben pedig pláne nem, mert nagyon idegesít, ha étkezés közben megy a TV. Számomra az étkezés fontos dolog, amit nyugalomban és az ételre koncentrálva jó eltölteni. Az egyetlen, amit elviselek az, ha az étteremben egy TV-n keresztül belát az ember a konyhai történésekbe (mint a Csalogány 26-ban). Nálam határozottan nem járt le se a kézzel írott recepttesfüzet, se a kinyomtatott receptek lefűzős mappája, a szakácskönyveké pedig főleg nem! Egy szép szakácskönyv sokkal több inspirációt ad mint a legjobb online megjelent recept. Lehet, hogy konzervatív vagyok... :) Nagyon sok szakácskönyvet olvasok, de ennél még több blogot és mindenféle online fórumon megjelenő receptet. Nézek néha TV-t is és akkor leggyakrabban főzős műsorokat. Konkrét receptet ritkán valósítok meg, de minden forrásból gyűjtöm az infókat, ötleteket, techinkákat.”
„Az én konyhám olyan kicsi, hogy egy tv nem fér el benne, de őszintén szólva nem is szeretnék. Főzés közben nem kell, zavarna, ha meg terített asztalt ül körbe a család, az legyen a közös beszélgetések, együttlétek ideje. Kevés ilyen perc van ma már az életünkben, nem szeretném egy tv miatt ezeket veszni hagyni.
A laptopot ellenben elviselném. Mivel nincs így mindent elborít a cetlik halmaza, amire egy egy receptet felírok. És természetesen sosincs meg épp az, amelyikre szükségem lenne.
Nem hiszem, hogy lejárt a szakácskönyvek ideje. Pl. egy Horváth Ilona szakácskönyv olyan alap, amit szinte mindenki elővesz időnként, én is sokszor fellapozom. Tv-ből inkább ötleteket lehet meríteni, főként azoknak akik jól főznek, egy kezdőnek vagy gyakorlatlan háziasszonynak(úrnak) inkább csak kedvet csinálhat. Illetve kisebb, nagyobb trükkök, technikák ellesésére remek a tv, ezek egy szakácskönyvből nem szerezhetőek meg.
A net az más, hiszen a google jó barátunk, bármit beírsz, ötezer találatot ad, csak győzzél válogatni. Az más kérdés, hogy ebből mennyi a megbízható recept. De általában én is a neten keresek először, csak utána nézem meg a szakácskönyveket.
Azt gondolom, hogy a net, a tv és a szakácskönyv nagyon jól kiegészítik egymást.”
„A televízió helyét nem tudom meghatározni a lakásban, évekkel ezelőtt elromlott, és vihogva levittük a szemétbe, a pótlása azóta elmaradt. A laptopom pont a konyhában van, mert véletlenül egy baromi divatos, amerikai konyhában főzoők, sarkában az íróasztallal.
Nem járt le, ahogy a közvetlen kapcsolatok, beszéd, rákérdezéses módszer, közös pálinkázás, borozás is divatosak még mindig. Tökéletes alapanyag és technológia alapú fo"zés híve vagyok, amit a valóságban, utazva, éttermekben, másoktól tanulva, hentes elo"tt beszélgetve, séfeket, elso"sorban Takács Lajost (Olimpia) hívogatva és ezeket az információkat gyakorolva szedek fel. A Malackaraj is elsősorban erről szól. Természetesen vannak szakácskönyveim és olvasok más blogokat -Fűszer és lélek, Chili és Vanília- amik sokszor inspirálnak, ötletet adnak. Amit mindig szem elo"tt tartok, egy tökéletes alapanyag, tökéletesen elkészítve nagy élmény fu"szerek nélkül is, de egy rossz technológiával elkészített, rossz mino"ségu" alapanyagot nincs az a fűszerkeverék, ami megmentene.
Éttermek, barátok, események, séfek, menük, szakácskönyvek, blogok, szinte mindenhonnan szedek fel információkat, nincs elso"dleges forrásom, gyakorlatom. Ha éppen Okuyama-no-nál vacsoráztunk, egy hétig biztos a mizóleves és elkészítése érdekel, ha Olaszországban jártunk, a parmezán lesz a kedvencem, ha jön a húsvét, birkát akarok enni, amikor megjelenik a medvehagyma a piacon, veszek belőle.”
„Nekünk nincs tévénk. Filmeket moziban vagy számítógépen nézünk, és gyakorlatilag nincs olyan tévéműsor, ami nélkül ne lehetne élni:) És nincs az a hatalmas konyha, ahol egy tévékészülék ne valamilyen nagyon hasznos tárgytól, géptől venné el a helyet. Kicsi konyhában ez úgysem kérdés:) Tévéből úgysem lehet főzni, maximum leírni a hozzávalókat, de ez már cetlizés.
Hosszú ideig terveztük azt a konyhapultot, amelyik alá be lehet majd csúsztatni a laptopot. Végül nem olyan lett, de a laptop most már elférne a konyhában. Ennek ellenére sokszor inkább kiírom egy papírra a hozzávalókat, azt kiragasztom, és abból főzök.
A laptop akkor kerül ki, ha a folyamat is fontos, és közben "lesnem" kell.
Amikor a konyhában tevékenykedek, engem a főzés teljes mértékben kikapcsol, örömet okoz, pihentet, nincs szükségem háttérzajra, vagy egyéb szórakoztató forrásra. (Szerintem a tévé annak jó a konyhában, aki nem szeret főzni, de rákényszerül. A tévé segíthet túlélni azt az időt, ameddig elkészül egy tojásrántotta.) Ma még nem tartunk ott, hogy a szakácskönyvek teljes mértékben kiszoruljanak. Egy szakácskönyvbe jobban el lehet mélyedni, vissza lehet lapozni, sokszor el lehet olvasni - ezekre a tévé nem alkalmas, a laptop pedig nem nyújtja ugyanazt az élmény. Azt hiszem, az ember nem azért gyűjt, mert nem tudja, mit főzzön, hanem mindig mindent gyűjt, néha éppen recepteket. Tehát a saját gyűjtésű mappák most is megvannak, maximum linkek gyűlnek benne. „
„Igen van, ha az a konyha amerikai. :) Őszintén szólva a hajtogatós, macerálódós tészták, őrizendő ételek esetében kifejezetten szeretem, ha meg tudom nézni a filmet, amire vágytam vagy az aktuálisan futó sorozatomról se maradok le.
Laptop: sok esetben dolgozom a konyhaasztalnál. Igaz ilyenkor áll a konyha és csak virtuálisan főzök. :)
Szerintem a családi hagyományok ideje nem járt le, csak kevés az olyan család, ahol őrzik ezeket. Épp ezért váltak annyira fontossá a más eredetű receptek. Sokan a családi ízeket kergetik a neten is, próbálnak utánajárni a nagyi receptjeinek, amiket sajnos magával vitt a sírba. A változó gasztronómiai igényeit viszont a naprakész és friss műsorok tudják kiszolgálni. Erre is szükség van.
Jómagam anyától átvett, kockáspapíros füzetbe vezetett receptekből, angol/amerikai magazinokból, Harris, Oliver és még néhány guru könyvéből szoktam főzni. Műsorból, netről ritkán.”
„A technikai fejlődés velejárója, hogy a könyveket számos esetben felváltja az internet. Gondoljunk csak bele, eszünkbe jut, hogy főzni kéne egy jó kis bajor krémet. Hát bizony, nem tudom, hogy itthoni szakácskönyveimben szerepel-e a recept, ha nem, mehetnék könyvtárba, vagy felhívhatnám egy barátnőmet, nem tudja-e véletlenül. Ugyanakkor elég beírnom a google-be az étel nevét, és válogathatok a rengeteg recept között... Vagy a Mindmegettén hozzávalók alapján választhatok fogást. Gasztrobloggerként sok gasztroblogot olvasok, amelyekből rengeteg inspirációt kapok - de azért azt az érzést nem adja meg a laptop, amit egy szép szakácskönyv. Szerintem a szakácskönyvek ideje nem áldozott le, szeretnék ebben hinni!
A tévét viszont nem engedem be a konyhába, a "sztáros" főzőműsorok számomra nézhetetlenek. Evés közben pedig főleg nem tévézünk - az a beszélgetés ideje.”
Fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen meg innen.
