Variációk zuhanyfüggönyre
"Norman Bates és Mary (Marion) elsõ találkozási pontja a motel. Miután a lány szobát bérel, Norman megmutatja neki azt, majd illendõen megkérdezi, hogy nem éhes-e. Döntõ pillanat, mindkét mû esetében. Lényeges különbség éppen, vagy ennek okán nem is található a két mû között. Az egymással szemben ülõk egyenrangúak, érezhetõ mindkettõjükön, hogy bûnt követtek el, melyet be is vallanak – bárcsak burkoltan, nyíltan nem mondják el. „Hova tart?” Kérdezi Norman. „Egy lakatlan szigetet keresek.” Feleli Marion. Azonnal tudjuk: mindenkitõl és mindentõl távol szeretne kerülni – és ha ez nem volna nyilvánvaló, azzá teszi számunkra a Perkins által életre keltett Norman a kérdésével: „Mi elõl menekül?” Kérdezi kissé közeledve Marion felé. A nõ megdöbben, hogy mennyire kiismerték. Aztán õ kérdez: „Miért nem megy el? Miért nem adja be az anyját… valahova?” Norman érthetõ módon kiborul, és azonnal hárít. „Egy fiú legjobb barátja az anyja.” Hangzik a válasz, neki vigyáznia kell anyjára, ráadásul, ha valakit be kellene zárni, akkor az õ, Norman lenni – jelenti ki. „Olykor mindannyian megõrülünk egy kicsit.” És zárja le a beszélgetést, ezzel rádöbbentve a lányt tetteinek következményére. Marion ekkor észbekap, felismerve a tettének következményeit, és vissza szeretné adni az ellopott pénzt – megváltaná magát a bûneinek súlya alól. Bloch és Hitchcock is szimbólumot használ a következõkben, mely sokkelembe fordul át. A zuhanyzóban a mosdó lány lemossa magáról a bûneit és akkor - legfõbbképpen Hitchcock-tól - egy hatalmas pofont kapunk hátulról, a rendezõ szabályszerûen lemészároltatja a hõsünket. „Mary sikoltani kezdett. Visított és üvöltött. Ahogy a függöny még jobban szétvált. És megjelent egy kéz is, és henteskést szorított. Ez a kés vágta ketté egy pillanat múlva a sikolyból és visításból lett üvöltést. Ez a kés vágta le Mary Crane fejét.” – írja Bloch. Gyors villanások, apró képek és döbbenten ébredünk rá, hogy akiért eleddig izgultunk, akivel eleddig együtt lélegeztünk, meghalt - összetört, akár a földnek csapódó porcelánbaba és vele együtt a reménységünk is tova szállt, mely esetleg megmentette volna Normant. Majd egy újabb közelit látunk a pénzrõl, mely Marion bûneit hivatott bizonyítani.
És ekkor a képzeletbeli függöny legördül. Eltakarja a színpadot, s lázárul az elsõ felvonás, az elsõ rész a színmûbõl. Érezzük, hogy a képzeletbeli vízválasztó vonal itt meghúzandót, mely tökéletesen szétválasztja a mû elejét és végét. És Marion, illetve Mary halála elindított egy lavinát - egy folyamatot, melynek Norman már elétekintett a könyv kezdetén, amikor tekintete az ablakot kocogtató esõre irányult."
részlet
Forrás: darkcorners.hu
Fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen meg innen.
