Kuckó-fless
"Ha én FELNŐTT volnék, akkor sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék,
fehér kesztyűs kezem végighúznám minden vaskerítésen,
a fogmosó pohárban csíráztatnám a datolyamagot,
megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt,
és valószínűleg kézzel fognám a legyeket.
Persze csak akkor, ha addig megtanulnék legyet fogni.
Ha én FELNŐTT volnék, akkor örökké tornacipőben járnék,
a leves után mindig meginnék két pohár vizet,
hátrafelé mennék az utcán,
minden kóbor macskát megsimogatnék,
és valószínűleg nagyon éleseket füttyentenék, hogy mindenki megijedjen és odanézzen.
Persze csak akkor, ha addig megtanulnék két ujjammal a számban füttyenteni.
Ha én FELNŐTT volnék, akkor vendégségben mindig kalimpálnék a lábammal a széken,
sose fújnám ki az orrom, csak szipognék,
sose törölném meg az ajtó előtt a sáros lábam,
tartanék otthon egy igazi zsiráfot, aki az ágyam előtt aludna,
és valószínűleg minden kertes ház kapuján becsöngetnék.
Persze csak akkor, ha már nem félnék a harapós kutyáktól.
Ha én FELNŐTT volnék, megnősülnék, és olyan lányt vennék FELESÉGÜL,
aki síkit ugyan, ha meglát egy levelibékát, de nem mondja rá, hogy undorító és pfuj,
aki olyan szappanbuborékot tud fújni, ami sose pattan el,
aki megijed, de nem haragszik, ha egy papírzacskót durrantok el a füle mellett,
és erősen rá tudja kötni a zsineget a sárkányomra.
Én meg a lány, akit FELESÉGÜL vennék,
Annyit mászkálnánk négykézláb a padlón, amennyit jólesik,
És közben olyan hangosan fújnánk a papírtrombitát, ahogy csak tudjuk.
Mi ketten lennénk a FELNŐTTEK, és így senki se szólhatna ránk, hogy hagyjuk abba, mert megőrül.
Ha én FELNŐTT volnék, megnősülnék, és olyan lakásban laknék,
ahol labdázhatok a szobában,
tölgyfát nevelhetek cserépben,
aranyhalat tarthatok fürdőkádban,
és soha semmit nem kell kidobni, mert mindennek akad hely, amit hazahozok,
akár lehullott vadgesztenye,
akár rozsdás vasszög,
akár összecsomózott spárga,
akár eldobott villamosjegy,
akár beteg sündisznócska.
A házban, ahol laknánk, csupa olyan néni és bácsi lenne a szomszédunk, aki
megengedi, hogy megfogjuk a kanárimadarát,
megkínál bennünket a frissen sült sütemény szélével,
elküld minket a boltba bevásárolni, és nekünk adja a színes cédulát,
és mosolyogva bíztat minket, ha focizunk az ablaka alatt."
részlet
Janikovszky Éva : Ha én felnôtt volnék
Gerekkoromban imádtam kuckót építeni. Székek, fotelek, plédek, takarók, lepedôk, kinyitott esernyôk összeborogatva, és ha kész lett, indult a harc a fény kizárásáért.
Vagy nagy mosógépes doboz elkuncsorgás, arra ablak, ajtó-vágás... dobozból tévézés...
Neked is van hasonló gyerekkori kuckó-sztord?
Felnôtt fejjel ezeket a régi kis alommeleg kuckókat akarjuk nagyban megvalósítani?
Képek a booooooom-on meghirdetett kuckóépítô versenyrôl.
