Liliputi történetek
Mai gigaposztban nagyítót ragadunk, és elôször élethû, modern babaházakba kukkantunk be, majd kimegyünk az utcára, hogy szétnézhessünk a csikk-tartományban, végül hógömbökben teszünk egy nem mindennapi kirándulást... öveket becsatolni... a kicsinyítô-sugár rád irányul...
Enter.
5
4
3
2
1.
Elsô utunk Annina Günther élethû babaházaihoz vezet, amelyek attól függetlenül, hogy nagyon is kortárs enteriôröket mutatnak, valahol abszurdnak tûnnek.
Megszoktuk, hogy ezekben a minivilágokban javarészt silány mûanyagokkal imitálják az igazit, vagy épp ellenkezôleg, egy rózsaszín barbivilágot nyomatnak, amelyeknek csak annyi közük van a valósághoz, mint magának a babának.
Ezek valódi bútorok szinte élethû másai...
Az ilyen terekben mai mesék íródnak? Avagy az ikeás valóság adta belsôk túl sivárak a gyereknyelv duruzsolta mesékhez?
Te milyen babaházat adnál a gyerekednek? Mesebabaházat vagy a valóság pontos mását?
Annina blogján, itt, még jobban körül lehet nézni, és persze helyet kapnak még pár kép erejéig egy másik modellezô, Christine Ferrara munkái is.
Kérdés detto: ilyet inkább a gyermekeknek, avagy a gyereksztorik igazi babaházakban játszódjanak?
És egy Escape gombot nyomva huppanjunk a szürrealitás irányába.
Slinkachu is minivilágokat alkot és kap lencsevégre, de Ô csak a figuráit kicsinyíti le, a groteszk vonal a méretarányban bontakozik: az általa megmutatott események/pillanatok hétköznapi figurákkal esnek meg, a SZÁMUNKRA normális nagyságú tárgyak világában.
És mai utolsó állomásunk néhány hógömb belseje.
A Paloma Munoz-Walter Martin mûvészházaspár színterei a fekete humor, az elidegenedés, elszigetelődés háromdimenziós színterei, ahol minden egyes hógömb más-más történetet mesél el, és rajtad áll, hogy töltöd ki a sztorik előzményeire, hepi - vagy szorri-endjeire vonatkozó lapjait.
A helyszínek szereplői olyan terekben akadnak el, amelyek töprengésre késztetnek bennünket: hogyan kerültek oda...? mi fog velük történni...? Vajon az emberi értelem, érzelmi viszony-rendszer, és szociometria adta erőforrások képesek az extrém időjárási viszonyokkal és magánnyal szembenézni? Feloldozást - ahogy a mesékben oly sokszor - itt is csak a misztika, a szürrealizmus ad.
Álomszerű valóságok... valósnak tűnő (rém)álmok....ahol a fák visszatérően markáns erők... az alakok különböző perspektívákban történő ábrázolása révén pedig láthatjuk, ahogy az emberi esendôség hogyan viselkedik egy ellenállhatatlan erővel, a természettel szemben... és ez a kép nem fehér vagy fekete :)
(A hógömbök adta szűk teret otthagyva néhány éve már kész panoráma-tájakat is készítenek.)
Vajon milyen érzés lett volna gyermekként egy ilyen szuvenyírt kapni valakitől?
