Piromán dizájnerek
Ismét egy gyerekkori flessbôl indul a mai poszt, méghozzá a nagyítóval ezt-azt égetésbôl.
Persze gyerekkorunkban - és milyen kegyetlenek a gyerekek -, a fadarabokon kívûl pl. cserebogarat is kínoztunk hasonlóképp, hú, ezt még olvasni is tényleg borzasztó, azt hittem könnyedebben csúszunk majd a mai témára, aminek a csúcspontja az igazi gyalázat (vagy nem :)
A fa felületének égetéssel díszítését mai napig használják egyébként, duitjorszelf-mûvészek szép kis kollekciókkal állnak elô pl. kirakodóvásárokon, szerte a világon.
Egy fokkal talán érdekesebb szint, amit egy Cornelia Parker nevû mûvész mûvel:
És bútordesignra átfordított verzsön Camillo Vanacore érdekes projektje, ahol a bútorokat megperzselve hoz létre egy egészen egyedülálló struktúrát azok felszínén.
Nézegessünk még egy kicsit efféle - tábortüzek mellett megszokott -, égett fafelszíneket.
Szép?
Na, és itt az igazi szentségtörés: Maarten Baas 'Smoke' kollekciója abban különbözik Vanacore projektjétôl, hogy ô ikonikus bútorokat éget meg, létrehozva ezzel egy egészen másfajta minôséget.
Ettore Sottsass, Gerrit T. Rietveld, Charles R. Mackintosh, Antoni Gaudi klasszikjai izzéporrá égetve, majd egy fedôréteggel újra lefedve, hogy használni lehessen.
Na? Biztosíték kivágva? Ezeknek már semmiseszent?
Avagy ne kezeljük már szent tehenekként ezeket a bútorokat?!
Fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen meg innen.
