1
Rusztik realisztik
KentaurBen
, 2010.04.30. 10:10
Share |
Az utóbbi évek meg-megerôsödô ill. csillapodó designtrendjeinek furcsa összjátéka kapcsán idônként olyan metszéspontok jönnek létre, amelyek - szinte észre sem vesszük - megint csak valami régi újrafeldolgozása.
Voltmár-kategória új ruhában, de ebben a furcsa világban, ahol élünk, "bizony így van ez", hogy Kurt Vonnagutot is beidézzem közénk
.
Különösen nem cseng ez idegenül, ha egy olyan anyagot érint ez a revival, amely velünk, emberiséggel van már az idôk kezdete óta.
Csiszoltuk horzskôvel, és lekentük színesre 4000 éve, késôbb megtanultuk esztergálni, gyalulni, majd mesteri faragásokkal láttuk el, hogy aztán gôzöléssel, hajlítással kellôen funkcionális lehessen...
2010-ben a minimál stílus farvizén, magába építve a hungry for nature-t, egy újabb furamadár evezett be: ezek a natur vs posztmodern vs rusztikus bútor.
Fa, fa és fa újra, minimális gépi- és designnyúlkapiszka, szinte már az anyag iránti tiszteletadás jeleként is, a maximális "természetesség íz" megtartásával, épp' csak ferde betûtípussal, de az ott van, a mai igényeknek megfelelôen, legyen az alap uszadékfa, rönk vagy deszka, és garantáltan szálkamentesen.
Olyan, mint egy jóféle doboz bonbon. Mindegy mit veszel ki belôle, mindegyik ízleni fog.
Mert a fa szép, mert a fa jó, felveszi a testmeleget, mintázata zen-nyugalmat visz a monitorok bámulásától megfáradt szemeknek, testközelbe hozza a nagybetûs természetet, illata van, mit ragozzam, kell ez nekünk, mint egy falat kenyér, kell az esztétika from nécsör.
Így egy kicsit érezhetjük, hogy mi is részesei vagyunk, még ha rajta ülve az inteneten keresztül milliókat utalgatunk is vagy egy programban lemodellezzük a város határában lévô domb átalakítási projektjét.
E mai, kreatív bútorhibridek filozófiájában, elôállításában, használhatóságában - akár székként, asztalként, lócaként kerülnek a kortárs enteriôrökbe -, bár a természetes hatás a közös halmaz, vannak szembetûnô különbségek.
Nem faizék, amelyek ha akarom, végülis székek vagy karos fotelek, nem fûrészporral kitömött olyanminthák, nem egyenikeaszósszal leöntött leksviktrollsták. De nyomokban hight-techet és lehelletnyi nyolcvanas éveket tartalmaznak.
A letisztult természetközeliség, kézzel-készültség kombó, azon a szinten nyugtat, mit amikor az egészséges anyagcseréd érdekében biojoghurtot iszol és zabmûzlit reggelizel.
By the way, régebben a megfakult fabútorokat nyers tejjel frissítették fel: az előzetesen portalanított felületeket tejbe mártott filcmentes ruhával szárazra és fényesre dörzsölték. Nemcsak a tej, hanem a sör is jó bútorápoló, a tölgy-, illetve mahagóni bútoroknak szép fényt ad a folyékony kenyérrel átitatott törlőkendő.
Ott vagyunk tehát újra a pálya elején: funkcióhoz a természeti forma.
Mondom én, modern rusztik realisztik.
Voltmár-kategória új ruhában, de ebben a furcsa világban, ahol élünk, "bizony így van ez", hogy Kurt Vonnagutot is beidézzem közénk
.
Különösen nem cseng ez idegenül, ha egy olyan anyagot érint ez a revival, amely velünk, emberiséggel van már az idôk kezdete óta.
Csiszoltuk horzskôvel, és lekentük színesre 4000 éve, késôbb megtanultuk esztergálni, gyalulni, majd mesteri faragásokkal láttuk el, hogy aztán gôzöléssel, hajlítással kellôen funkcionális lehessen...
2010-ben a minimál stílus farvizén, magába építve a hungry for nature-t, egy újabb furamadár evezett be: ezek a natur vs posztmodern vs rusztikus bútor.
Fa, fa és fa újra, minimális gépi- és designnyúlkapiszka, szinte már az anyag iránti tiszteletadás jeleként is, a maximális "természetesség íz" megtartásával, épp' csak ferde betûtípussal, de az ott van, a mai igényeknek megfelelôen, legyen az alap uszadékfa, rönk vagy deszka, és garantáltan szálkamentesen.
Olyan, mint egy jóféle doboz bonbon. Mindegy mit veszel ki belôle, mindegyik ízleni fog.
Mert a fa szép, mert a fa jó, felveszi a testmeleget, mintázata zen-nyugalmat visz a monitorok bámulásától megfáradt szemeknek, testközelbe hozza a nagybetûs természetet, illata van, mit ragozzam, kell ez nekünk, mint egy falat kenyér, kell az esztétika from nécsör.
Így egy kicsit érezhetjük, hogy mi is részesei vagyunk, még ha rajta ülve az inteneten keresztül milliókat utalgatunk is vagy egy programban lemodellezzük a város határában lévô domb átalakítási projektjét.
E mai, kreatív bútorhibridek filozófiájában, elôállításában, használhatóságában - akár székként, asztalként, lócaként kerülnek a kortárs enteriôrökbe -, bár a természetes hatás a közös halmaz, vannak szembetûnô különbségek.
Nem faizék, amelyek ha akarom, végülis székek vagy karos fotelek, nem fûrészporral kitömött olyanminthák, nem egyenikeaszósszal leöntött leksviktrollsták. De nyomokban hight-techet és lehelletnyi nyolcvanas éveket tartalmaznak.
A letisztult természetközeliség, kézzel-készültség kombó, azon a szinten nyugtat, mit amikor az egészséges anyagcseréd érdekében biojoghurtot iszol és zabmûzlit reggelizel.
By the way, régebben a megfakult fabútorokat nyers tejjel frissítették fel: az előzetesen portalanított felületeket tejbe mártott filcmentes ruhával szárazra és fényesre dörzsölték. Nemcsak a tej, hanem a sör is jó bútorápoló, a tölgy-, illetve mahagóni bútoroknak szép fényt ad a folyékony kenyérrel átitatott törlőkendő.
Ott vagyunk tehát újra a pálya elején: funkcióhoz a természeti forma.
Mondom én, modern rusztik realisztik.
Vajon lesz "Dobhatsz még egyszer!"?
Miniválogatás a teljesség igénye nélkül:
Flexibilis fa függönyajtó by Matharoo Associates:
George Nakashima padjai:
Fafotel by Riva1920:
Rönk dohányzóasztalok és ágy by David Stine:
Uszadékfa bútorok by Bleu Nature:
Rönk- és szénapad by Droog design:
.jpg)
Fametszet mintájú szônyegek by YL design:
