<div id=
 
komment

Egy enteriôrfotós naplójából II.

KentaurBen , 2010.05.23. 12:20


"Szobámban az ágy itt állt, a szekrény ott, és közöttük az asztal. Meguntam.
Áthelyeztem az ágyat oda, a szekrényt meg ide.
Egy ideig az újdonság friss szellôje lengett körül. De bizonyos idô múlva megint az unalom.
Rájöttem, hogy az unalom forrása az asztal, vagyis inkább annak változatlan, központi helyzete.
Áttoltam az asztalt oda, az ágyat középre.
Nonkomformista módra.
Az újabb újdonság újból felüdített, s amíg tartott, beletörôdtem a vele járó nonkomformista kényelmetlenségbe.
Most ugyanis nem alhattam a falnak fordulva, ahogy mindig is szerettem.
De bizonyos idó múlva az újdonság újdonsága is elszállt, és csak a kényelmetlenség maradt.
Ezért áttoltam az ágyat ide, a szekrényt pedig középre.
Ez radikális változás volt. Mert szekrény a szoba közepén, az több, mint nonkomfortizmus.
Az már avantgárd.
De bizonyos idó múlva... Ó, csak ez a "bizonyos idô" ne lenne.
Száz szónak is egy a vége, még a szoba közepén álló szekrény sem tûnt többé újnak és rendkívülinek.
Áttörésre volt szükség, döntô fordulatra.
Ha az adott keretek között már lehetetlen az igazi változás, akkor túl kell lépni a kereteken.
Ha nem elég a nonkomformizmus, ha nem használ az avantgárd, akkor a forradalomé a szó.
Elhatároztam, hogy ezetntúl a szekrényben alszom.
Mindenki tudja - aki próbált már szekrényben állva aludni -, hogy ez a kényelmetlen helyzet teljesen kizárja az elalvást, viszont ôrjítô lábzsibbadást és gerincfájdalmakat okoz.
Igen, ez volt a helyes döntés.
Siker, teljes gyôzelem.
Mert ezúttal még a "bizonyos idô" is tehetetlen volt.
Bizonyos idô múlva nemcsak nem szoktam hozzá a változáshoz, amely ily módon megmaradt változásnak, hanem ellenkezôleg, egyre erôteljesebben érzékeltem a változást, mivel a fájdalom napról napra fokozódott.
Nagyszerû lett volna hát minden, ha nem szól közbe a fizikai teherbírásom, amely korlátozottnak bizonyult.
Egyik éjszaka nem bírtam tovább.
Kimásztam a zekrénybôl, és bebújtam az ágyba.
Három napig aludtam egyfolytában.
Aztán áttoltam a szekrényt a falhoz, az asztalt meg középre, mert zavart a szekrény a szoba közepén.
Most az ágy megint itt áll, a szekrény ott, és közöttük az asztal.
Ha elôvesz az unalom, visszagondolok azokra az idôkre, amikor forradalmár voltam."

Szöveg: Sławomir Mrożek - Forradalom c. novellája
Murányi Beatrix fordítása
Ismeretlen barátom és más történetek - Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001

 
Fotók: Lerkenfeldt Photography



Olvasnál még egy
Mrożek novellát? Ezittaz.

Címkék: közöshalmaz

Pin It
 

A bejegyzés trackback címe:

https://agyasztaltv.blog.hu/api/trackback/id/tr922024857

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

respecta /01 2010.05.24. 08:23:12

Ez nagyon tetszett!
Reméltem, hogy a szekrényben csak az alvás lészen megemlítve, az legalább nem halálos. :-)
Az első (poharas) fotó pedig lenyűgözött. Azonnal elkapott a "kitenném"...
Pin It

Theme by Laptop Geek. Blog.hu-ra alkalmazta: a Blog.hu Sablonok a Népkertben.

süti beállítások módosítása