Nomádok
84' álmos nyarát írtuk, és én kissrácként részt vehettem egy ún. nomád táborban, a Kiskunsági Nemzeti Park kellôs közepén.
Akkoriban ez eléggé újdonságnak számított az örsvezetô- meg rajvezetô-képzô táborok között... mit mondjak, imádtam.
6-7 fôs sátrakban voltunk elszállásolva a homokbuckák között - ezeket "családoknak hívták", a családfôk pedig néprajzos egyetemisták voltak -, a legközelebbi tanya is vagy 5 km-re volt, nemezelni, lovagolni, íjászkodni, bôrözni, fafaragni stb. tanultunk, de részt vehettünk éjszakai madárlesen, meg csillagoségbolt figyelésen, és még hosszan sorolhatnám, és volt egy hatalmas, gyönyörûen összerakott, központi jurta.
Abban a jurtában megnyugtató csend volt, és még a rekkenô hôség közepette is bársonyos hûvösség.
Hogy mi is a jurta?
A belső-ázsiai lovas pásztornépek – köztük a honfoglalás elôtti nomád magyarok és a kunok is – praktikus lakóépülete.
Az idők során szinte változatlan maradt ez a sátorszerû építmény: kerek alaprajzán, alsó részének hengeres, felső részének kúpos alakján, szétszedhető, könnyű, rácsos falú favázán, nemezfalán és nemez tetején semmit sem alakítottak, csak magasságán, tetőszerkezetén, ajtajának formáján módosítottak.
A jurta jelentősége abban áll, hogy szétszerelve könnyen tovább lehet vele vándorolni, rendkívül egyszerűen szállítható, gyorsan felhúzható, kényelmes lakóhely.
Két-három hozzáértô ember alig egy óra alatt képes felállítani.
A jurta kör alakban felállított rácsos fala, a „kerege” – amely régen állati inakkal összefogott falécrács táblákból állt – tartotta a körülbelül tetőléc keresztmetszetű lécekkel középre igazított kör alakú füstnyílás keretet, amit építéskor az „istenfának” nevezett villás alakú rúd tartott.
A „kerege” köré szorosra feszített kötél biztosította, hogy a jurta az „istenfa” kivétele után nem rogyott össze
A bejáratot egy szőnyegajtó takarta, amely rendszerint nemezből készült.
A vándorló nomádok hite szerint a jurta küszöbére tilos volt lépni, mert a küszöb alatt alvó házi istenek (szellemek) felébredtek és bajt hoztak a családra.
Nálunk ez a babona még napjainkban is fellelhető némely családok között.
A jurtában a jobb oldalon volt a férfiak helye és a család vagyona, bal oldalon pedig a nők és a főzéshez szükséges készletek, ételek kaptak helyet... mindenki egy helyiségben: gyerekek, idôsek, fiatalok.
A jurta közepén pedig maga a szabad tűzhely került elhelyezésre, amin és amellett a megfőzött ételek, illetve akkor használt edényeket helyezték el. A szabad tűzhely égésgázai a jurta tetején elhelyezett füstnyíláson keresztül távoztak a szabadba. A füstnyílást a tűzhely használatán kívüli időszakokban nemezzel letakarták, letakarhatták.
Az épület hőtartó képességét a „kergére” felkötött nemezlapokkal fokozhatták, ha több réteget erősítettek egymásra, a meleg időszakokban pedig feltekerték, felhajtották a nemezburkolatot, vagy vízszintes irányban árnyékolóként botokkal kitámaszthatták a szellőzés segítése érdekében.
A padlózatot, a földet rendszerint szőnyegekkel, nemezlapokkal burkolták. Ennek minősége, díszítettsége és mennyisége a gazda módosságát is mutatta...
... érdekesség, hogy ma már elôbb beteszik a nagyobb bútorokat a még fel nem állított jurta közepére, mert azokat késôbb, a kis bejáraton már nem lehetne bevinni.
Manapság, az ökoturizmus képviselôi, néhány New Age-be tartozó szellemi közösség ill. idehaza pár, tradícióinkat ápoló szervezet újra lát benne fantáziát, és megannyi helyen találkozhatunk velük a világ minden pontján.
Tegyünk egy virtuális sétát, és kukkantsunk be pár mai jurtába Mongóliától Kaliforniáig.
.. én, ha addig élek is, szeretnék egy mongolt kipróbálni.
Fotók, infók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen.
