Vidéki-báj-s-kellem mix
"Olvasta apám beszédét, amikor átvette a Nobel-díjat? Ennyi az egész beszéd: - Hölgyeim és uraim.
Azért állok most önök elôtt, mert világéletemben úgy lôdörögtem, mint egy nyolcéves gyerek tavaszi reggelen iskolába menet.
Bármi arra késztet, hogy megálljak, elnézzem, elgondolkodjam, és néha tanuljak.
Nagyon elégedett ember vagyok. Köszönöm."
"Hallotta azt a nevezetes históriát a reggelirôl, aznap, mikor anya és apa Svédországba indultak, hogy átvegyék a Nobel-díjat?
A Saturday Evening Post is megírta.
Anya pompás reggelit készített. Aztán, mikor leszedi az asztalt, talál apa kávéscsészéje mellett egy negyeddollárt, egy tízcentest meg három egycentest.
Apa borravalót adott neki."
"... kirohantam az udvarra.
Azt se tudtam, hová megyek, míg rá nem bukkantam Frank bátyámra egy hatalmas spírea-bokor alatt.
Frank tizenkét éves volt, és egyáltalán nem lepett meg, hogy ott találom.
Gyakran bújt a bokor alá, ha nagyon meleg volt. Akár a kutya, gödröt kapart magának a hûvös földben, a gyökerek között.
És hogy mi mindent hurcolt magával Frank a bokor alá!
Egyszer egy malac könyvet. Aztán egy üveg fehérbort.
Aznap, mikor a bombát ledobták, Frank egy nagykanalat meg egy patentüveget vitt magával a bokor alá.
Hogy mit csinált vele? Mindenféle bogarat kanalazott az üvegbe, és addig birizgálta ôket, míg össze nem verekedtek.
A bogármeccs annyira érdekes volt, hogy rögtön abbahagytam a sírást, egészen el is felejtettem az öreget.
Arra már nem emlékszem, miféle bogarakat kanalazott Frank aznap az üvegbe, de egy késôbbi bogármeccsükre jól emlékszem: egy szarvasbogár száz vöröshangya ellen, egy százlábú három pók ellen, vöröshangyák feketehangyák ellen.
Csak akkor hajlandóak verekedni, ha az ember szüntelenül rázza az üveget.
Ezt csinálta Frank. Rázta, rázta az üveget."
Kurt Vonnegut - Macskabölcsô
Maecenas Könyvek, Budapest 1997
+ 2 bónuszkép Ditte Isanger fotóiból:
Fotók innen, innen, innen, innen, innen.
