<div id=
 
1

Ahol a Férfi lakik - inspirációk IV.

KentaurBen , 2010.07.22. 10:01


"Nem létezik olyan ember, aki soha életében ne gyüjtött volna valamit. (Régen minden kisdobosnak és úttörőnek alanyi jogon járt a bélyegeket gyüjtő takarékbetét füzetke.) Öt fekete pontból kigyûlt egy egyes, öt pirosból az ötös. Ma már a kereskedelem fogyasztói része is tudatosan apellál főként a kisgyermekek gyüjtőszenvedélyére, igy az adott chip-szes, müzlis, cukorkás vagy rágós dobozban rendszerint megtalálhatóak az épp aktuális mesehőhösöknek, sorozatoknak a gyüjthető figurái, ami az őrületes tempónak és információáradatnak köszönhetően kb.mire kigyülik, el is évül.

Honnan ered ez a szenvedély? Nyilván sok minden lehet a gyökerében, én csupán néhány ágra mutatok rá. A gyûjtés egyfajta megkapaszkodás. Valami fix, ami van, ami belőlem ered, és amihez visszatérhetek. A „megkapaszkodás ösztöne” az egyik legősibb ösztönünk. (Ezügyben ajánlom Hermann Imre: Az ember ősi ösztönei c. könyvét, és Harlow hires majom kisérletét a drót- és szőranyákkal, amiben egyértelmûen kiderült, hogy a kismajmok a szőr-müanyákat részesitették előnyben, amikbe kapaszkodni is tudtak.)

Születésünktől fogva kapaszkodunk, az anyaméhben erre nem volt szükség. És mennél nagyobb bennünk a bizonytalanság, annál több mindenbe (vagy mindekibe) kapaszkodunk. Nézzünk rá néhány példát, hogy jelenik meg mindez az otthonunkban? Gyüjteményeink megnyilvánulhatnak kifelé, mások számára is jól látható módon, avagy befelé, elrejtve, amit csak kiváltságosoknak mutatnak meg a gyüjtők. Már az ősember is gyüjtött, tartalékolt ínséges időkre. Ez egy egészséges, ősidőktől velünk hozott ösztön, de mint minden, ez is lehet végletes. És a végletes megnyilvánulások mögött mindig van valami stressz, sérülés, szorongás. Megismertem egy külföldi férfit, aki elmondta, bár a vagyona már most akkora, hogyha 200 évig élne, sem tudná fölélni, mégis hajtja valami, hogy még több vagyont, ingatlant, „tuti bizniszt” hajtson föl, mert nem tudni, mit hoz a jövő. Az ő hajtóereje mérhetetlen belső bizonytalanságából fakad. (A pszichológia többnyire ezt a korai anya-gyerek kapcsolatban levő sérülésre vezeti vissza.)

Minél több minden legyen, amibe meg lehet kapaszkodni…Értékes vagyontárgyak (amik egyben visszajelzést adnak arról, hogy ő is értékes), bútorok, festmények halmozása. Amikor valaki rámegy egy konkrét korra (csak a reneszánsz, barokk,szecesszió, stb…) akár kórosan is megtapadhat annál a pontnál. (Ezt hivják perszeverációnak.) Ez egy ponton túl el is uralhatja a személyiséget, visszahúzva a múltba. Az élet tele van folyamatos változással, bizonytalansággal,kiszámithatatlansággal. Az a biztos, ami van.

Bizonyos szempontból még biztosabb, ha ez mobilizálható is, mint egy bélyeg, ékszer, drágakő, stb…gyüjtemény. Bárki számára nem látható, de a gyüjtő tudja, hogy VAN. Így sokkal biztonságosabb, hogy nincs a kirakatba téve, az úgy veszélyes lehet. Hisz ez az ő titkos fedezete, a szinte minden helyzetben aktiválható tőkéje, biztonságot adó háttere. És mennél görcsösebben reménykedik az általuk megszerezhető biztonságra, belül annál több bizonytalanság jön föl benne. (Hú, bonyolult, veszélyes és kiszámithatatlan az élet…)

Vannak persze, akik nem az értékre mennek rá a tárgyak gyüjtésénél, hanem az egyediségre. Ez lehet egyfajta én-igazolás is: sok-sok egyedi tárgyam van, tehát én is egyedi vagyok. Van egy ismerősöm, aki orrszarvúkat gyüjt, mondván, hogy azt biztos, hogy senki se. (Mint egy dacos kamasz.Egyfajta lázadó önmegmutatás.)

Aztán ott vannak a rajongó gyüjtők, akik egy adott müvész alkotásaival veszik magukat körbe. Itt a gyüjtő és a müvész személyiségét érdemes megnézni. Vajon mely tulajdonságok, személyiségjegyek azok, amik a gyüjtőt rabul ejtik? Amik az alkotásokból sugározva töltik őt? Ugyanezt a kérdést föltehetjük a kultikus tárgyaknál is: mi az az eszme, gondolat, érzés, belevetett hit, ami a gyüjtőt tölti? Ezt magamtól is kérdezem, ugyanis 6 éve (első mexikói utam óta), rákattantam a Mennyei Anya (Guadalupe) gyüjtésére - amiből egyébként épp most kezd elegem lenni, mert úgy érzem, hogy már kezd rám telepedni, eluralni ez a sok anyai energia. Nyilván megkapaszkodtam egy elfogadó, segitő anya-képben, de mára már annyira megszivtam magam belőle, hogy úgy érzem, tovább kell lépnem. Tárgyaink, gyûjtéseink egy darabig adhatnak erőt, de egy pont után vissza is húzhatnak, hiszen épp arról a hiányról adhatnak folyamatos visszajelzést, ami miatt bevonzottuk őket. Épp ezért jó időnként selejtezni, váltani, változni, pucolni a teret,hogy megéljük a saját belső erőnket, és az abból fakadó rugalmasságot. (Vannak persze örök emlékek, személyes tárgyak, amiktől kár lenne megválni.)

Sok nő szeret cipőt, ruhát,retikült gyüjteni, amik által kifele is megélhetik változatosságukat, sokszinüségüket. A trendi tárgyak,kiegészitők is adnak visszaigazolást: menő vagyok, itt a jelenben. A gyüjtés a magányt is oldhatja, különösen, ha a gyüjtemény él: egy dzsungelt varázsolt maga köré az illető.

Nagyszerû magkapaszkodni, de legalább ilyen jó tud lenni időnként elengedni is. Hiszen amint bent, úgy kint."


Soma Mamagésa sajátos gondolatmenete A gyüjtőszenvedélyről

Mit gondolsz errôl?

Vatera- vagy Ecseri-rákattanás megvolt már?

Fotók innen.

Címkék: férfiak

Pin It
 

A bejegyzés trackback címe:

https://agyasztaltv.blog.hu/api/trackback/id/tr332168073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jou 2010.08.09. 23:33:21

Akkor már ketten vannak, mert nekem is van ismerősöm, aki orrszarvúkat gyűjt. És nevelőszülő is az állatkertben, ez nem stimmel véletlenül?
Pin It

Theme by Laptop Geek. Blog.hu-ra alkalmazta: a Blog.hu Sablonok a Népkertben.

süti beállítások módosítása