Love or hate - a minimál
Pár éve szinte az összes szakmai lap minimál stílusban kialakított enteriôrökkel volt tele.
Nálunk pont a nagy lakásvásárlási dömping idején csúcsosodott a dolog, így még manapság is szép számmal találunk minimálra húzott lakásbelsôt.
(Fôleg, mivel prémium kategóriás bútorokról beszélünk, amit nem cserél le az ember csak úgy ukkmukkfukk.)
A hangsúly a visszafogottságon - mind szín- mind anyagválasztásában - és a tér erôvonalainak játékán volt, és akkor sikerült jól, ha a legutolsó apró részletig egységesre sikeredett.
Olyan egységes egész lett, szó szoros értelemben.
És mi lett ezekkel az akkor pöpec gárnitúrákkal 2010-re?
Nem úszták meg, hogy beléjük költöztek az emberek, magyarul belakták ôket, a zen-nyugalom akkor szûnt meg, amikor betették a lábukat az ottlakók, mégis a polcra került pár örökölt kiegészítô, a sarokba meg nagymama komódja.
A katalógus-minimamalizmus soha nem mûködött élôben, és mostanság, mikor egyfajta egy helyben toporgás, útkeresés tapasztalható a stílusirányzatokban, sem mûködik úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
Mert befigyel a 60-as évek. Meg a loftos ipari fíling.
Meg bekúszik a környezettudatos ökovonal... bár kétségtelen, hogy bizonyos új anyagokat, mint pl. a betont vagy a coriant szépen magába simította.
Ti hogy vagytok ezzel?
2010-ben van még igény erre a hájszöszájöti puritánságra? Tudnál egy ilyenben élni? De pont ilyenben. Változtatás nem ér.
Love or hate?
Fotók innen.
