Bolhapiac az utcánkban avagy a garage sale
Ma azon a villamoson, amin utaztam, a villamosvezetô elég sokat kommunikált az utasokkal, nem volt fárasztó, tényleg, például ilyeneket mondott egy-egy megállót elhagyva, hogy: "Következik a következő megálló."
Tegnap este elkezdtem agyalni azokon az un. garage sale-eken, amelyek Amerika szerte a kertvárosi részeken dívnak, miszerint egy-egy utca összefog, és egy bizonyos napon szépen kirakják a ház előtti pázsitra azokat a cókmókjaikat, amit szívesen eladnának.
A cókmók lehet új vagy régi, sportszer, könyv, újság, képregény vagy ruha, és bútor, bútor, bútor, meg játék, dísztárgy... szóval olyan dolgok, amelyek nem a "szemét' kategóriába tartoznak.
Ezek javarészt a padláson, a garázsban, a szekrény vagy a fiók mélyén alszanak, de eladásuk kapcsán a vevő örül, hogy valami szép dolgot vehetett viszonylag olcsón, a régi tulaj pedig némi pénzhez jut.
A lomtalanítás ez esetben egy pozitív felhangú mikroközösségi élmény, hisz csak az abban az utcában lakók árusíthatnak.
Nálunk, Magyarországon ez tudna működni?
Mondjuk a lomtalanítás előtti napokra szervezve? Nem is kellene messzire cipekedni, csak a ház elé.
(a rendről néhány lelkes polgárőr gondoskodna, a kipalkolás utáni tisztaságról pedig mindenki maga, vagyis a portája előtt rendet tesz.)
Vagy nálunk sokkal rongyrázósabbak, szégyellôsebbek az emberek, hogy egy ilyet bevállaljanak? Jönnének a lomis hiénák, és menne a lerablás? Vagy mindegy is, hisz így ők is csak pénzért vehetnék meg azokat a dolgokat, amit egyébként lomtalanításkor ingyen "befoglalnak"?
Van valami ötletetek, hogyan lehetne e gondolatmenet mentén valami jó kis mozgalmat indítani?
Készíteni egy weboldalt, ahol be lehetne jelölni, éppen hol, mikor lesz ilyen 'bolhapiac van az utcánkban'-akció?
...vagyis következzen a következô a megálló, kommenteljetek! Pro és kontra!
