Az Alma-ház
Nem kevesen vannak azok, akik a mai válságos idők közepette a legkevésbé szeretnének egy vadiúj ház építésébe fogni (megkockáztatva egy idegösszeomlást vagy egy házasság végét), így azok közül a lakások közül választanak, amelyek az elmúlt évszázad első 50 évében épültek, aztán utánuk az özönvíz, jöhet a nagy felújítás.
(nem is beszélve azokról, akik direkt ilyen lakást szeretnének. egy szép, régi bérház egyik nagy belmagasságú lakását. nyami.)
Az első bökkenő: a lakások belső tagolása, ami a II. Világháborút követő zûrzavaros, lakáshiányos, társbérletes, leválasztós időszakából kifolyólag nem egy esetben okozott olyan lakásokat, amelyek szobabeosztása, konyhamérete, előszobahiánya nagyban ront az élvezeti értéken.
És még csak most jön a java: mi az, amit a régi struktúrából érdemes megtartani? és mi az modern plusz, ami élhetőbbé, maivá teszi a tereket?
Nekem az a véleményem, hogy tartsunk meg minél többet ezekből a klasszikus értékekből, és inkább a terek berendezésével hozzuk be a frissességet, modernséget.
Pl. sötét fából készült padlóval, az újszerű szín-, bútor- és anyagválasztással, az egyes helyiségek funkcióinak nyilvánvalóbbá tételével, egy-egy kortárs művészeti alkotással.
A lakás, és a falak között már lezajlott történelem előtti tiszteletadást pedig maga a meghagyott struktúra, ill. egy-egy jól irányított klasszikus fókuszpont jelezheti.
Így lakásunk tényleg olyan lesz, mint egy szép alma: belül a védett magok, a fő érték, kívül a pedig a zamatos gyümölcshús, a hozzáadott személyre szabottság.
A fenti képeken látható ausztrál Alma Road projekt résztvevői:
Hecker Phelan & Guthrie (Paul Hecker, Kerry Phelan & Hamish Guthrie), Buro Architects, Nonda Katsalidis, Kerry Phelan.
Fotók: Shannon Mc Grath
