Dohányszagú Pitralon
Az egyik nagybátyám falusi borbély volt.
Na, nem az a klasszikusan piperkőc fodrász-borbély, aki dzsörzé trapéznadrágban és irdatlan barkóban nyomta, hanem egy volt a többiek közül, aki egyébként borotvált is.
Egyik igen jellegzetes gyerekkori emlékem vele kapcsolatban, ahogy a konyhájukban bőrszíjon feni a borotváját, az éppen soron következő delikvens már bepamacsolva várja, hogy megberetválják, a többiek meg körben ülnek, szívják a maguk sodorta cigerettákat, a helyiségben meg áll a füst és a pitralonszag.
(és az is, hogy egyszer nyáron csontkopaszra nyírt bennünket az unokatesóimmal együtt, mondván az az igazán fiús, én meg bőgtem miatta, mint egy szamár)
A világ azóta pördült párat, a Zemberek ma már maguk borotválják magukat.
A nagybátyám már nem él, én pedig nem próbálhattam ki, milyen érzés lehetett, ahogy klasszikus borotvájával jómunkásember.
(igaz, én olyan régóta vagyok szakállas, hogy néha azt hiszem, eleve így születettem)
Férfiolvasóimat kérdezem: próbáltátok már azt, hogy egy profi borotvál meg benneteket?
Na, most leteszem a nagy-esküt, még ebben az évben kipróbálom a dolgot: ismer valaki egy megbízható borbélyt?
Fotók: Armado Rotoletti szicíliai borbélyokat bemutató fotósorozata
és egy eladó brit borbélyszalon 2 képe.
