Kitenném 12.
Kb. egy éve elmentem egy transztáncra.
Hogy az mi?
Bekötött szemmel táncolni (a bekötött szem azért kell, és jó, hogy maximálisan kikapcsold a néznek-ahogy-bénán-táncolok-parát).
Teljesen át kell adnod magad a zene, a dobok ritmusának, mozoghatsz bárhogy, úgy, ahogy jön, ahogy a csövön kifér.
Mondanom sem kell, hogy nagyon felszabadító érzés volt, a 2-2 és fél óra folyamatos mozgásban megszűnt az idő.
Az ilyen transztáncos alkalmakkor van egy irányított tematika, amelyiken én voltam, egyetlen feladat volt csupán: a legjobban esô mozdulatokban próbáld meg felfedezni az "erőállatot".
Azt az állatot, amilykôl akkor, ott, leginkább úgy érezted, hogy az energiája, a szellemisége, az ereje jelen van...
...és persze érhetik az embert meglepetések saját magával kapcsolatban :)
Nyilván ez nem egy egzakt dolog, és kellő nyitottságot igényel... nem is ragozom tovább.
Azok, akik új olvasók, még lehet, hogy nem találkoztak a Kitenném sorozattal, ezért leírnám mi is ez:
ezekben a posztokban olyan illusztrációkat, festményeket, szobrokat, kisplasztikákat mutatok, amelyeket én kitennék a falra.
A mai téma - mivel épp megbíztak egy gyermek verseskötet illusztrálásával - az állatok.
Neked van kedvenc állatos képed?
Madeleine Stamer:
Karolin Schnoor:
Franco Mattichio:
Yolanda Mosquera:
Klaus Happaniemi:
Rachel Wilson:
Leontine Greenberg:
Charley Harper:
Maria Cincinha:
Brad Holland (a legelső kép is):
Ezra Jack Keats:
Junko Miyakoshi:
Sebastiano Ranchetti:
Miquel Barceló:
Martina Merlini:
Ronald Searle:
Andrea Rivola:
Philip Giordano:
Hisss:
Beatrice Alemagna:
Agócs Írisz:
Utolsó fotó: André Kertész - Esztergom, 1917:
Ajánlott blog: The Animalarium.