Állatmesék
Az állatmesék szokásos menetrendje az szokott lenni, hogy a szereplő állatkák viselkedésükkel, jellemvonásaikkal saját emberi tetteink hiányosságaira, szépségeire hívják fel a figyelmet.
Az állatok beszélnek, intrikálnak, becsapják vagy éppen segítik egymást, nyomják a tanulságot, és nem egy esetben teszik ezt emberi környezetben.
Karen Knorr fotós Fables c. sorozatában, ahol a legkülönfélébb állatokat helyezte emberi közegbe, nincsenek felöltöztetve, nem hasonlítanak emberekhez.
Nem illusztrálnak semmilyen világos tanulságot.
Viszont pont azt a tabut törik meg, amit nehezen tudunk elképzelni: ott vannak.
Ott vannak a múzeumok termeiben, a lépcsőházban, a nappaliban...
Keveredik a digitális és analóg fotó, élő és preparált, szabadon és fogságban tartott állat.
A realitás határai kitolódnak, lencsevégre kerül az összeférhetetlen.
Az árnyékok bonyolult részletei hol egy professzionálisan megfestett képen, egy igazi párna hajlatán, egy tollazaton, bundán vagy egy fali stukkó mintáján sejlik fel.
Bónusztrack:
...és ha már a meséknél tartunk, egy kedves barátnőm, Vitkolczi Ildikó új mesekönyvét, a Walter, a falra festett sárkány c., most megjelent könyvét szeretném a figyelmetekbe ajánlani.
(Karácsonyra ideális ajándék, nem? De)
Ha ide kattintasz, és részt veszel a kiírt facebookos játékban, megnyerhetsz egy dedikált példányt.
De ha ez nem jönne össze, itt akár meg is vásárolhatod :)
