Rendalelke
De a törpök élete nem csak játék és mese rovatunk mai adásában a kényszeres rendrakási mániáról írnék.
Ha valaki életében "gondok vannak", esetleg hullámvölgyben van, az szűkebb lakókörnyezetében vagyis az otthonában azonnal észrevehető.
Ami nem csak abban a formában jelentkezhet, hogy képtelen rendet, tisztaságot tartani maga körül, hanem úgy is, hogy egyszer csak túlzott figyelmet szentel annak.
A szakemberek szerint ez a tevékenység akkor nem tekinthető már normálisnak, ha napi egy órán túl foglalkozik vele az illető.
De minden áldott nap.
Ezt hívják kényszeres cselekvésnek, ami megnyilvánulhat abban, hogy a tárgyaknak bizonyos szögben kell állniuk, egymástól ennyi meg annyi távolságra vagy pl. szimmetrikusan...
... vagy mikor a lakást elhagyja, többször is visszafordul ellenőrizni, hogy biztosan el van-e zárva a vízcsap, a gáz stb....
... egészen addig, hogy minden csillog-villog, akár a WC padlójáról is enni lehetne.
A kényszeres tevékenységeket a kényszergondolat előzi meg, vagyis hogy valami nem eléggé tiszta, nem eléggé rendezett...
ami mind abból fakad, hogy élete bizonyos területén az elszenvedő saját tudattalan, felgyűlt szorongását, illetve betegségektől való félelmét kényszeres tisztaságmániával, mint pótcselekvéssel vezeti le, azaz ha takarít, ha rendet rak, kevésbé szorong.
Mint minden lelki problémának, ennek is vannak fokozatai, de a legdurvább esetben a kényszerbeteg már az otthonát is képtelen elhagyni.
A megoldás, mint oly sok esetben, itt is az, hogy amennyiben a környezetünkben hasonlót tapasztalunk, értô figyelemmel (azaz ne kezdjünk egyből tanácsokat osztogatni) próbáljunk meg elbeszélgetni az illetôvel errôl az egészrôl, és feltárni, életének mely területén él át éppen nehéz időszakot.
Amennyiben mi magunk nem tudunk segíteni, vessük fel szakember bevonását, hogy a probléma okát, forrását fel lehessen tárni.
Én pl. ajánlom a pszichodrámát, itt hamarosan indul is egy csoport.
Ma rendezett tárgyakról készült fotókat hoztam nektek.
Zenemeg, a képek nétegetéséhez: Gold Panda: You:
(ui.: a mai posztban leírtakhoz háttérinfó: magam több évig dolgoztam segítőként olyan területen, ahol életük egy pontján bizonyos emberek problémás, nehéz, szinte megoldhatatlan helyzetekkel szembesültek. A lényeg: mindig van kiút.)
Fotók innen.
