konkretan nem erdekelne, hogy belatnak! Nyilvan nem a koruton allna a nagyablakos alomhaz! :)

Engem nem zavarna. Az ilyen típusú házak, szobák általában a belső kertre néznek, ott meg úgyis csak az tartózkodik, akit én beengedek. Családi és baráti körben pedig mindennemű szemérmeskedés felesleges. :)

mmm, tudnék itt élni :) engem zavarna kicsit, de a hálószobában van behúzható függöny :D

Az ilyen házak kutya nagy területű, parkosított magántelkeken épülnek, ahol közel's távol egy fia szomszéd avagy kukkoló sincs.
Kivéve a kertészt, aki mondjuk lehet csinos, és csábító :P

Az én álmom is hasonló. Telibe üveg, közvetlen teraszkapcsolat, mögötte gigantikus kert. Az ilyennek úgy van értelme, ha nem látnak be. Kár bele a függöny.

Hiába nagy kert(nem nagy), ha besötétdik, nekem reflex, hogy behúzzam a függönyt/leengedjem a rolót. A férjem szerint szenvedjen, aki nézi. Motorral leeengedhető rolók kellenének ilyenhez, az lóg be legkevésbé. (a ház kéne)

A kert ugyan nem nagy, az ablakok sem ennyire gigantikusak, de cserébe a szomszédot takarjuk, de úgyse lakik ott. Én hozzászoktam, hogy nem látnak be hozzánk, így ez inkább feledékenység, mint "szemérmetlenség". Nem tudom, hogy mi lesz, ha a szánkba beköltöznek. :)
Ez kultúra kérdése - mi meglepően szemérmesek vagyunk, a franciák pedig az ablaknak esznek, élnek, és szinte sehol nincs függöny. (Vagy ez csak Párizs és Lyon?) De ugyanez az abszolút szubjektív megérzésem Stockholmról is. Ezért is meglepő, hogy a szentendrei Duna-parton van egy ilyen ház. Napközben nem is, de estefelé, amikor teljesen átvilágítottan, mint egy színházbelső látszik, meglepő.