Mission impossible?
Akik régebb óta olvasgatják a blogot, talán emlékeznek rá, hogy párszor kifejtettem már, mennyire szeretnék egy kis házat vidéken.
Úgy képzelem, hogy a ház maga nem túl nagy, viszont gyönyörű helyen van, naplementés-hegyre néző a kilátás, a kertben mindig lenne mit szöszmötölni, és életem végéig tartana a csinosítgatás.
Egyik évben nagy terasz hozzáépítés, másik évben egy kis földbe ásott búbos tetejű pince megépítés... nem is ragozom.
Tegnap este azt álmodtam, hogy egy ismeretlen személy rám hagyott egy ilyen házacskát.
Még most, a nap közepén is megvan az az érzés, hogy belépek a dohos levegőjű nappaliba, ahol szinte majdnem minden úgy van, ahogy az előző lakó hagyta.
A behúzott spaletták rései szűrt napfénycsíkokat vetnek a bútorokra, az udvaron őserdővé vadult kert - és most, hogy a posztot írom is mosolygok, mert tudom, hogy az enyém.
Azt szokták mondani, hogy az álmokat nem kell komolyan venni, de én még ma szeretném egy kicsit lebegtetni ezt az érzést.
Behunyom a szemem, és képzeletben már utazom is le a most következő 3 napra :)
...és egyébként mekkora poén lenne már, ha teljesülne! :)))
Jöjjön ma egy ilyen kisház inspiráció, soha rosszabbat! :)
Zene is van, trippelj velem:
Thom Yorke - Black Swan by Half_Amazin
