www.annejulie-art.com/gallery.html

Mert imádom a meséket :)

Eddíg bírtam Demjánt, de az utóbbi időkben, mintha megbolondult volna az öreg. Ez a nyilatkozata meg egyenesen kiábrándító! Sarokba vele!

Ugyan nem hallottam Demján ötletét, de annyiban igaza van, hogy reálisabban kell képezni a gyerekeket az iskolában. A legtöbb emberben nincsen művészi hajlam, sem igény, gyerekként sem, ezt egy óvodában lemérheted. Tehát az arányokat is jól saccolta.
Sajnos az oktatás annyira el van szakadva a valós élet adta kihívásoktól, amennyire ez a hétköznapi élet problémáit megoldani képtelen embertömegek életében látszik. Amilyen a mosdó, olyan a törülköző.
Mondjuk nem kéne mindenkiből polihisztort faragni akarni, be kéne látni, hogy hatékonyabb, ha az adottságainak megfelelő területen képzi magát, sikeresebb élete lehet. Egy élhetetlen modellhez akarják az embereket igazítani, ami évtizedek óta működésképtelen.
Itt az idő, hogy kihúzza a sok értelmiségi a kezét a biliből, azokra gondolok, akik nem elég tehetségesek a művészethez, oktatáshoz, de a tűz köré ülnek, hogy szabályozzák, ugassák azt.

Ugyan se kutyám, se macskám Demján, de érdemes nem elfeledkezni a pár éve tett 3 milliárdos alapítványáról, amelyet a kistérségi, javarészt romák és szegények lakta kistérségi gyerekek képzésére tett. Nem sokat hallok az alapítvány működéséről, eredményeiről mostanában, de innovatív tett a társadalom leszakadt rétegeinek felzárkóztatására. Valami, ami konkrét, nem csak terv vagy igérethalmaz. Nem hiszem, hogy hülye lenne, aki nemcsak dumál, hanem akként is cselekszik, amiként beszél.

@waszabi: abban én is egyetértek vele és veled, hogy reálisabban kell képezni a gyerekeket. igen. de ezt nem a művészeti oktatáson kellene megspórolni.
nem hiszem, hogy az dönti nyomorba az országunkat, mert olyan sok művészt képeznénk.

a művészeti képzés egyébként csak jót tesz mindenkinek, bármelyik korosztály kapja is, hiszen kreativitást fejleszt az pedig ahhoz járul hozzá, hogy életrevalóbb, nyitottabb legyen, aki kapja.
ha majd az országban lesz elég munka, és sokkal, de sokkal több ember dolgozhat, mint most, és több ember érezheti magát teljes értékűnek, nem fognak egy olyan bűnbakot megtalálni mindehhez, mint a művészeti képzés.

Demján sokra vitte, bárhogy is érte ezt el, de ne felejtsük, egy üzletember. és abban a tartományban nem nagyon tudnak másról gondolkodni, mint a pénzről és arról, hogyan lehet/kell még többet csinálni.

@KentaurBen: nem arról volt szó, hogy Demján mire vitte.
Azt említettem fel, hogy sok pénzt tett gondolatai mögé a sajátjából eddig is, ami komolyságra vall.
Nem a művészetek ellen szólt úgy gondolom - ahogy én sem -, inkább azok érdekében, akikből sosem lesz művész, viszont gyakorlatias ismereteket sem szereznek. Akik nem találják majd meg helyüket az életben, mert többnek hiszik magukat, mint amire képesek. A vége 2 szék között a pad alá. Csak a realitás miatt. Hogy ne legyen annyi félresikerült élet. Magam se a művészi ambícióimból élek(habár nem vagyok művész, csak van affinitásom az alkotásra), van rednes foglalkozásom, dolgozom és ezt normálisnak tartom. Sok művészünk sem annak született, kemény munkával teremtette meg maga számára a feltételeket az alkotáshoz. Kevés olyan művész van, akit a tehetsége elad kezdettől fogva. Ellenben sok a művészkedő, aki támogatásokból képzeli el életét, mert művészete nem értékesíthető. Ezzel nincs baj addig, amig van aki fizesse. Viszont az a valóságtól való totális elszakadás, hogy az országban sokan nyomorognak, a művészek meg tartják a markukat állambácsinak. Ez olyan, minthogy mindenki diplomát akar, pedig nincs rá kereslet. Olyan munkaköröket töltenek be vele, amit érettségivel is lehet.
Félre ne érts, egy nagyon tehetséges gyerek apja vagyok. 5 éves kora óta egy vonallal rajzol, bármit. 8 évesen egy neves festő hívta iskolájába, látott benne fantáziát. Elmentünk, lerajzolta a feladatokat, profi munkát végzett - de nem érdekelte, nem mentünk többet. Igyekszem úgy nevelni, hogy valami gyakorlatias foglalkozása is lehessen, amiből meg tud élni, ha a tehetsége nem lenne elég, hogy ráépítse az életét. Mert ez az én felelősségem, mint szülőé.
Évek teltek el azóta, élte egy normális gyerek életét, kereste az útját, ami érdekli. Most 13, egy ideje paintben készít animációkat, illetve videókat készít, rendez, vág. Ezt is jól csinálja, de még nem látszik, hogy mi lesz az igazi pálya számára. Az semmiképp nem jó, ha a szülő többnek képzeli/neveli gyermekét, mint ami lehet belőle, mert vele szúr ki leginkább.
Én ezekre gondoltam, amikor helyeseltem Demján álláspontját.

@waszabi: szerintem egyről beszélünk, csak egy kicsit más aspektusból.
ahogy a kissrácod történetén keresztül leírtad, ha nincs kedve, nem csinálja.
na. a művészet és az abban tevékenykedés éppen kedv -de nevezzük inkább ihletnek-, és nem pénz kérdése.

megette a fene azt a művészetet, ami csak akkor és azért alkot, ha fizetnek érte. hidd el, nehéz megítélni, mi az értékes, de az semmiképpen nem lehet fokmérője, hogy eladható-e vagy sem.

Igen. A legnagyobb gond, hogy kevés a jó kétkezi szakember és kevés a munkahely. ha a másodikból több lenne, mindenki boldogabb lenne.

@KentaurBen: lehet, hogy én nem tudom, mi a művészet vagy csak konzervatív vagyok. (Vagy normális:)
Szerintem olyan alkotótevékenység, aminek eredménye tetszik másoknak. Ha pedig kellő a tetszésindex, akkor kereslet is lesz rá, azaz megélhetést biztosít az alkotónak. Ma sok a marketing, a rátelepült média, akiknek abból kell megélniük, hogy a föld alól is mindennap új művészt húzzanak elő. Ennek okán rengeteg olyan művészt futtatnak, aki a kutyát nem érdekli, vagy 1000 emberből 1-et. Neki inkább nem kéne erőltetnie.
Van ismerősöm, aki 16 évesen a fáskamrában kezdett festeni, hogy ne lássa a családja, mert kinevették, fitymálták. Kiállításokon beszélgetett festőkkel, tanulta a technikát tőlük. 22 évesen már sikeres festő volt, azóta is minden képét lekapkodják a kiállításokon. Megél belőle, még ha vannak is hullámvölgyek. Már elmúlt 30 az illető, látszik, hogy ez a pályája.
Az ambíció tehetség nélkül kevés szerintem, márpedig túl sok olyan alkotó van, akinek több az ambíciója, mint a tehetsége. Sajnos ők azok , akik a téma újságírói, tanárai lesznek, rájuk gondoltam, mint tűz körül üllőkre.
Azt érdemes átgondolni, hogy kellő anyagi fedezet nélkül egy társadalom nem tud eltartani művészeket. Egy zenésznek pl. gyakorolnia kell, a festőnek festeni, az írónak írni. Ez időráfordítást mindenképp igényel, az már maga költség.
Ezt valakinek fizetnie kell.
Az is érdekes momentum, hogy a Broadwayn pl nincs városi avgy állami támogatás, a jegyekből tudják finanszírozni a darabokat.
Nálunk a fleborult egyensúly a szocreálban keletkezett, amikor mindenáron ki kellet nevelni/emelni a munkásosztályból a tehetségeket. Ha épp nem volt tehetség, akkor csináltak. Na ez a szemlélet pl a mai napig nem halt ki, még sok idő, mire beáll az egészéges egyensúly.
Ahogy látom, egyre több középszerű művész/tanár vagy kézműves él abból, hogy a fizetni hajlamos családok tehetséges/tehetségtelen gyerekeinek "művészi" neveléséből él meg. Ez se túl jó tendencia. Akiben van tehetség, az úgy is megmutatkozik, kütközik élete során, nem kell 8 évesen felfedezni. Én ebben az olvasatban értem Demján szakkör kritikáját.

Gondolom, Te, mint üvegművész, belülről nézed a művész társadalmat, s ez némi elfogultságot adhat a más életforma okán. Csak gondolom.
Egyébként szép a weboldalad, jópofa cuccok vannak rajta.

@waszabi: mondom, szerintem egy gondolatmeneten vagyunk, amikor azt mondjuk, hogy több praktikus ismeretre lenne szükségük a gyerekeknek. (és nem csak nekik, sok felnőttnek is.)
legyen több technika meg háztartástan óra. ok.
de ne a művészeken verjék már el azt a port, ami más folyamatok, döntések miatt munkanélkülivé tett egy fél országot.
Demján ott követi el a hibát, hogy olyan dolgokba szól bele, amihez nem ért. amihez ért, az a pénzcsinálás, viszont mivel rengeteg pénze van, és az éppen hatalmon lévő párt érdekkörébe tartozik, így nagyobb plénum előtt fejheti ki a nézeteit.

igen, egy kicsit mindkét oldal problémáit látom, de hidd el, nem az a megoldás, hogy a művészeti képzéseket csökkentik, hanem az, hogy munkahelyeket teremtenek. a nagyobb tömegeket érintő egzisztenciális bizonytalanság az emberiség eddigi története során már látszott hová vezet=demagógiához, az pedig világháborúhoz.
és köszi a visszajelzést :)

@waszabi: Szerintem te alapvetően máshogy gondolod ezt a dolgot, mint kellene.
Ebben az esetben nem a művészkedő felnőttekről van szó, hanem a gyerekekről. Akiknek nagyon sokat adhat egy művészeti iskola.
Saját gyerek példa:
Elsős korában ő akart művészeti iskolába járni, aminek szerencsére volt foglalkozása az iskolában. Azóta is jár, pedig már középiskolás. De nem a rajzolás miatt. Hanem mert ezalatt az idő alatt nagyon sok mindent kapott tőle. Közösséget, barátokat, programokat, nyári tábort. Soha nem lesz belőle mondjuk képzőművész, mert nem elég tehetséges hozzá. Ezt ő is tudja, és én is. De itt nincs teljesítménykényszer, mint az iskolában. Járhat oda csak az élvezet kedvéért is.
Valószínű, ha anno nem kezdi el, akkor teljesen más ember lett volna belőle. És mondjuk most, 16 évesen a bandázásban, vagy az ivásban, esetleg a kábítószerben élné ki magát. De szerencsére nem így van. És biztos vagyok benne, hogy ebben nem kis szerepe van annak a közösségnek, amibe a művészeti iskolában belekerült.

@Énbagoly: szerintem elfogult vagy, én meg racionálisan nézem.
Az okokat leírtam korábbi hsz-eimben. Művészetkedvelő vagyok magam is, de nem vagyok elfogult, nem nézhetem önmagában, én ezt tanultam az életemben. Először enni kell, aztán jön a szórakozás. Demján se azt mondta, hogy tiltsák be a művészeti szakköröket, csak azt, hogy egészséges határokat szabjanak, legyenek másféle, gyakorlatiasabb szakkörök is.
Ellenpélda: nem csak írok, de szeretem az asztalos munkát is, amatőrként, még ha nem is vagyok mestere a szakmának. Alkotás az is, szép dolgokat hoz létre. De ezt felnőtt fejjel tanultam meg, mert izgatott. Lehetett volna hamarabb is, ha lett volna ilyen szakkör, mondjuk. De már biztosan nem lesz belőlem asztalos, mert nem keresnék annyit vele, mint a szakmámban(informatika).
A kreativitás nem feltétlenül csak a hagyományos értelemben vett művészeti ágakban nyilvánulhat meg, ezért mondom, hogy elfogultan nézed.

@Énbagoly: ami a gyereket illeti, szerettem volna, ha egyetemre megy. Most tartunk ott (13), hogy művészeti iskolába szeretne menni, mert az animáció érdekli komolyan. Hát feltérképezzük a lehetőségeket, megnézzük mi lehet ebből reálisan. Ha már el tudja dönteni mit akar, akar egyáltalán valamit, akkor nagy baj nincsen, ennek örülök. Lehet, nem lesz belőle jól fizetett jogász, de az a fontos, hogy azt csinálja, amitől boldog lesz.
De azért mondtam neki, hogy a gázszerelő is jó szakma, végszükség esetén valamit tanulni kell.

Én részt vettem egy alapfokú művészeti órán, mert nyílt nap volt a szülőknek és részt vehettünk mi is az alkotásban. Nagyon jó, a koruknak megfelelő megfelelő és mégis kreatív dolgokat csináltak. Ott jöttem rá, hogy sok gyereknek talán egész életében nem lesz más lehetősége kiélni a kreativitását, csak azokon a művészeti órákon/szakkörökön. Szóval nagyon kellenek, Demján kijelentésének ezért a részéért vascső jár.
Viszont tényleg kellene valami olyan technikai oktatás, ami a hétköznapi dolgokra tanítaná a gyerekeket.
Amikor (több, mint húsz éve) katona voltam, már ott szembesültem, hogy voltak olyan 18-20 éves fiúk, akik egy szöget nem tudtak veverni, mert még sosem próbálták! volt egy srác, aki vörös fejjel jött vissza a raktárból, ahova azért küldték, hogy hozzon gereblyéket: nem tudta, hogy az ott levő kerti szerszámok közül melyik a gereblye.
az én időmben ezt gyakorlati órának hívták és olyasmiket tanultunk meg, mint beverni egy szöget, betiplizni (dübelezni) vmit, a kerékpár alapfokú karbantartása, egy villanykapcsoló cseréje stb.
A lányok meg szabtak/varrtak/főztek meg más ilyesmiket műveltek.
És persze volt kerti munka is, amit illett utálnunk, mert falun mindenkinek volt otthon is kertje.
A fiam (17) ma kicserélte a bejárati ajtó elromlott zárját és nagyon élvezte. Lassan megtanult egy csomó apróbb teendőt elvégezni és büszke rá.
Szóval Demjánnak azért részben igaza van.

@waszabi: nem értem, miért lennék elfogult? Mert a gyerekem sokat kapott egy művészeti iskolától?
Ő akart oda menni, nem én erőltettem. Én ahhoz ragaszkodtam, hogy ő dönthessen. Én sem vagyok művész, csak érdekel pl. a lakberendezés már régóta. De ez az én életem.
A gyerekemé pedig az övé. Mindenki szeretné elképzelni, hogy mi legyen a gyerek, de úgyis felesleges.

A témánál maradva, persze, kell a gyakorlati képzés a kölyköknek, jó ha nem lehet őket eladni, és be tudnak verni egy szöget a falba, akár fiúk, akár lányok, de szerintem az ember legfontosabb szerve az agya. És a kreativitás bizony nagyon jót tesz az agynak. Fejleszti, másféle gondolkodásra sarkalja. Ennek pedig bárki hasznát veszi az életben, akármi is lesz a szakmája.

@Énbagoly: szerintem nem ugyanazok a tapasztalataink a kreativitásról. Elfogultság az, amikor anélkül védekezel valami ellen, hogy megértenéd annak lényegét.
Az asztalosmunkát csak példának hoztam, de nem a szögelésről szól, hanem a fa megmunkálásáról, alakításáról, alkotásról, csakúgy, mint a fazekasság vagy bőrművesség esetében. Ezt leegyszerűsíted valamiért a szögelés szintjére, így fogod fel és ez alapján elveted, hogy ez nem művészet, pedig nem látod át.
Nem mondtam, hogy bárki gyereke ne járjon oda ahova szeretne, csak támogatom, hogy más lehetőségek is legyenek, mert belterjes a kínálat. Pont azért lenne jó tágítani a repertoárt, hogy gyermekeink megismerhessék, s ne előítéletek miatt maradjanak ki valami jóból.
De nem vitatkozom tovább, mert már kezd öncélú lenni, nem ezt szerettem volna.

@waszabi: a művészeti iskola nem a szögelésről szól. :) És nem is a rajzolásról csak. Sokféle irányba mehetsz.
Felsorolom, hogy a gyerek eddig miket próbálhatott ki a rajzoláson, és a festésen kívül. :)
Tűzzománc, fafaragás, gipszöntés, rézdomborítás, ytong-faragás, linómetszés, agyagozás, égetéssel, mázazással, gyöngyszövés. És biztos van még olyan, amit elfelejtettem.
És bár nem tartozik teljesen ide, de lányom van.

Tényleg nem értettél meg, de miért kellett volna. :) Csak az zavar, hogy szűk látókörűnek állítasz be, csak azért, mert másként gondolkodom mint te, vagy nem fejtem ki elég jól, amire gondolok.
De hát van ilyen. :)

Sergey Tyukanov: www.tyukanov.com/