d, Ilyenkor segít, ha olvasom valaki blogjában, hogy ő is így van, és utána jön pár szép fotó flastromnak.

Egyetértek az előttem szólóval is, de az a) s b) verzió is működhet, attól függ.
Ha inkább úgy érzem, ez most valami kellemes melankólia, akkor kihasználom, és átadom magam neki, amennyire még nekem jól esik, azt sosem hagyom, hogy uralkodjon (!). Ha ez valami önpuszító kellemetlen érzés (akár kisméretben is - de felismerhetően kellemetlen), akkor viszont tudatosan keresek olyan dolgokat, amik kihúznak ebből.
+ e) érdemes ilyenkor alkotni!!!!!! Nagyon jó dolgok születnek belőle, és átalakítja az emberben a magány érzését a kreativitáson keresztül valami tettrekészséggé, sikerélménnyé, akár önmagunk megértésévé... de ezt művészként ismered szerintem. Régen, amikor alkottam, szerettem így kiélni a magányt, ilyenkor én használom őt, nem ő engem. Majd írok is egy cikket erről, csak jusson eszembe.
(Azért pszichológusként senkinek nem tanácsolom, hogy a b) verziót gyakran üzemeltesse.)