Az indiai és két spanyol
Vagyis az egyik tuti spanyol, a másik pedig Mallorca-i, vagyis az is spanyol, csak nem úgy, hanem máshogy, de az is az.
Emlékszem, gyerekkoromban nagyon vágytam Indiába.
Fűszerek, elefántok, gyönyörű épületek, egzotikus kelmék, minták, tájak, emberek...
Meg vágytam a trópusi esőerdőkbe is, hogy nagy komolyan, dacolva a veszélyekkel igen-igen ritka állat- és növényfajokat, elhagyott templomokat fotózzak, rendszerezzek :)
Aztán telt, múlt az idő és felnőttként már egyik helyre sem vágyok.
Ma India - a média, a tanulmányaim és a barátok úti beszámolói alapján szerzett információk alapján összegződve - a nyomor, a halálos kígyók, a mérhetetlenül fűszeres ételek, a néha elviselhetetlen bűz és a még ma is élő, nyomasztó kasztrendszer helyszíne az eszemben, ahová magamtól semmiképp nem mennék.
Vajon mit mondana a szívem, ha ott járnék egyszer?
Jó, most kicsit sarkítottam, persze nem csak ezek jelentik Indiát. Tudom.
A múltkor mutattam nektek egy jól sikerült kenyai modern-etno kombót.
Na, egy szerintem szintén hasonlóan színvonalas népi revival-t mutatnék ma, csak indiait.
Zenemeg:
Of Oceans- In Love, Not Limbo by SkeetBeatzHangoverSunday
Elsőként jöjjön tehát az indiai ház, amely mentes az elcsépelt indiaiaskodástól (van ilyen szó egyáltalán?:):
Aztán ehunn a szépségesen konszolidált, és művészi elemekkel szokásos módon megbolondított spanyol:
Emitt meg a másik spanyol vagyis a Mallorca-i, villa formájában: