Tévézők, gémerek és bloggerek
Felesleges unalmas statisztikai adatokkal alátámasztanom, amit amúgy is majd' mindenki tud: a ma embere sokat tévézik.
Csak szólok: a sok tévézés rossz. Ééértem?
Na, de félretéve a viccet, az első fotósorozat, amit hoztam ma nektek, Andris Feldmanis észt fotós munkája: otthonukban tévéző embereket mutat.
Érdemes a művész koncepciója felől szemlélni ezeket a képeket, ill. az arcokat: nulla érzelem tükröződik az arcokon, mintha zombi lenne mindenki és valószínűleg, ha te fotóznád le magad, amint otthon tévézel, hasonló eredményre jutnál. (a teljes sorozat itt)
Persze egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a TV maga a Zördög, de fontos, hogy tudatosan odafigyeljünk tévénézési szokásainkra, és próbáljunk minőségi műsorokat választani, a napi 2 órán felül pedig egyéb elfoglaltságot választani a pihenésre (mondjuk fészbukozás? muhaha).
A második rövidfilm egy nagyobb film, a Godfrey Reggio rendezte kultikus Koyaanisqatsi-ból (magyarul Kizökkent világ néven találjátok) egy részlet, ahol gyerekek tévéznek:
A harmadik sorozatban a brit Philip Toledano számítógépes játékokkal játszó embereket megmutató fotóit láthatjuk. Érzelmekben nincs hiány, sőt, kár, hogy nem "hangosképek", mert akkor hallanánk egy pár cifra káromkodást is :)
Az utolsó - Gabriela Herman által készített - sorozat fotóin pedig bloggereket látunk (a teljes sorozat itt). Csak annyit mondanék ezzel kapcsolatban, hogy totálisan hiteles :)
Azt hiszem aktuális lenne egy olyan sorozat, ahol egymás társaságában fészbukozó embereket láthatunk.
Én ilyet élőben már elég sokat láttam...
De a nap kérdése inkább ez: te mennyit tévézel naponta?
Ha tetszett a bejegyzés, gyere, csatlakozz a blog Facebookos klubjához. Ezt megteheted ide kattintva.
