Ágy–Asztal-Jóga
A nemrég beiktatott kis szünet közben volt alkalmam pár dolgot átgondolni az életemmel kapcsolatban, no meg a blogjaimmal kapcsolatban is, és úgy döntöttem, hogy bevezetek pár újdonságot.
A mai alkalom is valami újnak a kezdete: megszületett az első vendégposzt az ÁAT! :)
Ahogy tapasztalhattátok, eddig is sok mindenről volt már szó ezen a blogon, de azt hiszem egyre inkább fel tudom vállalni azt, hogy életmód bloggá, magazinná alakulódjon.
Végül is ebben a kategóriában lett duplán top10-es a Goldenblogon vagy miafene :)
Fogadjátok hát szeretettel a Jógablog szerzőjének mai bejegyzését itt, csak ma, csak nektek, csak egy kis jóga:
Oké, lássuk csak … ha bizonyos JógaLujzát felkéri bizonyos KentaurBen egy Ágy-asztal-tv-s vendégposztra, akkor biztos a jóga esztétikai vonatkozásaira kíváncsi(ak az olvasók).
Vagy a jógaiskolák esztétikájára.
Vagy a jógik otthonának esztétikájára?
Vagy semmiféle esztétikára nem kíváncsiak, a jógára kíváncsiak?
Hagyjuk inkább, írok arról, amire én kíváncsi vagyok, és szép :)
Szeretek pl. számomra új lakásokba, enteriőrökbe belépni, és körülnézni. Levenni az első benyomásokat, megtalálni a helyem a térben. Szeretek kombinálni, beleérezni a hely gazdáinak lényébe, hatásába, a tér által… Szeretek jógázni is. Szeretek új mozgást tanulni, szeretek új elmélyülést próbálni. Szeretek fejlődni, és feltöltődni, tisztulni és "növekedni", és szeretek hozzá iránymutatást kapni.
Amikor fél éve úgy határoztam, hogy végiglátogatom az összes (úristen, egy CSOMÓ van! :) jógaiskolát, és aztán írok is róluk – persze főként azért, hogy a frissen kezdőknek segítsek a válogatásban – mindezekre extra sok lehetőségem nyílt hirtelen.
Bejelentkezem telefonon, kedvesek. Odamegyek, szimpatikusak. Fogadó tér, barátságos. Öltöző, praktikus. Mellékhelyiségek, tiszták. Jógaterem, szellős, nyugalmas, inspiráló. Jógaeszközök, szívesen érek hozzájuk. Legtöbbször guszta az egész.
És akkor egyszercsak kiderült, hogy tökre nem ez a lényeg. Számomra az a lényeg, hogy szép a jógázó, szép a jóga maga, szép a körülöttem lévő világ közvetlenül jóga után.
Azt csinálja ez a kisimítós-elmélyítős-energetizáló csoda, hogy áramlóvá tesz a világgal. Összehangol vele, és nem varázslatból, hanem mert megteszem azokat a mozdulatokat, oda irányított figyelmemmel, olyan légzéssel, és akkora belső csöndben, amire soha semmi más nem ad lehetőséget (ha sikerül…:).
Amíg nem tapasztaltam, nem tudtam, mekkora szükségem van rá.
Sportolni mindenki tudja, hogy jó, vagy hogy kéne, vagy hogy mit okoz, vagy hogy miért hagyta abba, vagy hogy miért kattant rá. A jógázásról ezt csak most lett szokás tudni: mert harmónia.
Ha bele szeretnél kóstolni, mondjuk ha csak a lábujjad hegyét szeretnéd beledugni, hogy azonnal kihúzhasd belőle, ha véletlenül hideg (vagy számodra unalmas, vagy bármi bajod van), akkor gyere el a Jógafesztiválra október 2.-án. Igaz, itt csak annyit fogsz látni, hogy észveszejtően sok jógaiskola van (és ezek még csak a nagyobbak, akikkel itt találkozol), meg hogy a jógaoktatók többsége vékony, hajlékony, erős, talán követhetetlen.
Ha ebből még nem tudtál meg semmit, akkor menj el egy jógaiskolába (a JógaBlogon mostmár akár kerületek szerint is kereshetsz, de leginkább az Ajánlom címkére repülj rá, egyébként a legtöbb hely, ahol jártam, kiérdemelte..:), hogy helyben tapasztalj. Ha még mindig túl alapos vagy ahhoz, hogy felületes benyomások alapján ítélj (dícséretes!:), akkor adj legalább három-hat hónapot egy irányzatnak, hogy rátalálj, hogy rádtaláljon, ha egymáséi vagytok.
Mert nem mindig minden irányzat mindenkié. Vannak a lassulós, bealszom-jógák, amik persze épp olyan intenzívek, mint a látványos társaik, csak sokkal kevésbé látszik kívülről, hogy belül esetleg milyen eget-földet-rengető élmények zajlanak. Nekem ilyen volt az Agama, a Himalájai Jóga, Sayti Andrea órája. Vannak a fizikailag embert próbáló fajták, mint nekem az Astanga, az Agni, vagy a Bikram volt – talán mindhárman tiltakoznának, hogy egy napon említem őket, de tény, hogy mindegyiktől dőlt rólam a víz. Az astanga csak simán kőkemény (de nagyon lehet benne haladni, és hatalmasakat „jutalmaz”, ha így teszel), az Agni és a Bikram meg forró indiai időjárásban zajlik, attól (is) izzasztó. Van aztán az über-pontos, ami úgy tesz penge-élessé, hogy minden sejtedet a helyére téteti, mielőtt „kész” egy ászana, nekem ilyen az Iyengar. Vannak a mindenféle elnevezések, mint a stresszoldó, meg a „kezdő” hatha jóga, ezek szerintem csak abban segítenek, hogy a nyugati ember kapcsolódjon egy számára tökéletesen ismeretlen paradigmához: minden jóga stresszoldó, és mindenki kezdő, amikor kezdi, úgyhogy kizárólag íz alapján ítélj...:)
Praktikumok? Hogy pl. mit vegyél föl (laza, könnyű, kényelmes cuccot), hogy pl. mennyi idővel előtte ne egyél (kb. 2 órával), hogy be kell-e jelentkezned az órákra (attól függ), hogy mennyit szánj egy jógaórára (egy-másfél-két órát időben, és általában, ha nem bérletet veszel, akkor kb. 2.000 huf-t) – ezek többnyire részletesen fönt vannak az adott jógaiskola site-ján, egy csomó-csomó más infóval együtt. Amit viszont nem javaslok, és mások sem szoktak javasolni, hogy otthon kezdj jógázni, egyedül. Haladj csak el szépen egy stúdióba, ahol találsz magadnak egy mestert, aki figyelni fog rád, akinek a szemén át érzékeled a haladásodat, aki kedvesen figyelmeztet, hogy csak finoman feszegesd a határaidat, aki lehet, hogy fizikailag is korrigál, aki rendszert ad az óráival a gyakorlásodhoz, és akinél még egy csomó hozzád hasonló embert fogsz találni. Hogy örülj.:)
Ha mégis szeretnél néha otthon gyakorolni mert kiegészítenéd a közös gyakorlásokat (pl. egy-egy fincsi reggeli napüdvözlet IRGALMATLAN jót tud tenni az egész napnak - mármint nem az égitestnek, hanem az előtted álló 24 órának:),
akkor mindenképp szerezz be egy jógamatracot a gyakorláshoz (a legtöbb jógaközpontban teljesen korrekt verziókat lehet kapni, annyi fontos, hogy ne csúszkáljon alattad, ahogy mozogsz), terítsd le egy olyan pontján a lakásnak, amit szeretsz, ahol van elég helyed, ami könnyen szellőztethető (de ne hűtsd ki a lakást, se gyakorlás előtt, se gyakorlás után közvetlenül!), és told neki.
Mit meséljek még? Meséljenek a képek, mert ha már enteriőr-blog, akkor enteriőröket is mutassunk – és azért nem jógapózokat, mert azok megijeszthetnek a végletes, szélsőséges jellegükkel. Egy jógaórán, ahova talán te is be fogsz csöppenni, ha kedvet kapsz hozzá egyszer, épp olyan hajlékonyságú és (esetleg!) zsírpárnákkal vagy hüje görbeségekkel, furcsaságokkal rendelkező halandókkal fogsz találkozni, mint amilyen te is vagy, és ne akard első nap a nyakadba tenni a lábad – azt elég, ha majd akkor engeded meg a testednek, amikor magától megtörténik.:)
Amilyeneket Budapesten eddig jellemzően láttam:
a „tornaterem” (Bikram)
„dől a napfény” (Monsoon)
a puritán (Astanga Jóga Budapest)
Gerilla-jóga a Margitszigeten:)
Részletesebbért gyere a JógaBlogra, és persze ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz JB Facebook-csoportunkhoz is: Még több hír, még több érdekesség, még több jógi!:)
Fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen.
