Höhö, a csokit hajszárítóval olvasztotta??? :DD Aki így tárolja a lisztet... Minden bizonnyal tavasszal készült vimeo, vagy jól preparálták a friss orgonát...

Avatott szem mi mindent észrevesz :-)
A temperált csokit valóban hajszárítóval is szokták a kellő hőfokon tartani. A cukormasszát is.

És de jó volt a csengetés után elrohanni, mintha valami rémes elől menekültünk volna :-))))

mivel társasházban laktunk, ezért öcsémmel mi mindig lebuktunk, mert észrevették, h hol csukódott az ajtó:)) és akkor jött a füles :(

Ezt mi is imádtuk csinálni amíg egyszer el nem kaptak és jól kiporolták a hátsónkat.

Azért a csöngetés elfutás helyett bejövős volt annoa '80-as évek elején a frissen épült lakótelepek kaputelefonjain elbeszélgetni vadidegenekkel(ez olyan oldschool chatroulette volt), illetve a magasabb szinten lakó haverok teraszáról vizes papírzsepi/szalvétagalacsinokat dobálni a gyanútlan járókelőkre :)

Én meg már gyerekkoromban is empatikus voltam, ezért fel sem merült bennem, hogy embereket ezzel a hülyeséggel zaklassak.

Aki nem lógott suliból,nem leste meg a lányokat nyaktörő mutatványok árán,nem voltak horrorisztikus hámsérülései,nomeg nem csengetett be idegenekhez,annak nem is volt gyerekkora :)

Mi már az új kort képviseltük: vadidegen számot hívtunk fel telefonon és Dezsőt kerestük. Persze mindig más tárcsázott, hogy ne ismerjék fel a hangunkat. A legutolsó pedig ezt mondta: "Csók! Dezső vagyok! Nem kerestek?"

@THY Rokk 'n' Troller: Mi mindig kineztunk egy Sarkany vezeteknevu embert a telefonkonyvbol, aztan felhivtuk, hogy Susu otthon van-e...

@Szelid sunmalac-Elmeny designer: :-)

@KarlaLina - www.mokkamekka.blogspot.com: temperált csoki? uh, ezt nem tudom mi a'... :)

Volt a suli felé egy spalettás ház,a néni gondosan faragott kis pálcákkal zárta le kívülről a spalettákat. Azokat a pálcikákat pedig mindennap elloptuk. És kidobtuk. Mindennap újat rakott, hihetetlen türelme volt, mélyen hívő, mi meg húztuk... egyszer aztán meglesett és rajta kapott, na akkor nem volt türelmes :D Mi meg rohantunk...