Kiegyensúlyozott semlegesség
Semleges, natur színekkel, textúrákkal "felépített" lakásokról volt már szó korábban is, és a pár napja bemutatott Manhattan-i penthouse-os poszthoz sem véletlenül a 'Chocolate rain' c. zenemeget választottam :)
Azokban a tiszta pillanatokban, amikor sikerül idegen szemmel otthonunkra nézni, az egyik legfontosabb szempont az alapmotiváció kiderítése, azaz:
mit szeretnénk érzeni és ehhet képest mit érzünk, ha végignézünk saját lakásunkon.
Mi az, amit keresünk, és megtalálunk benne?
Mi az, amire vágyunk, ha átlépjük a küszöböt, és beleszippantunk a levegőbe?
Személyiségünk nyomot kell hagyjon a ház különböző szegletein, de az van, hogy visszafelé is működik: az összkép igenis visszahat.
A magam részéről az egyik legfontosabb saját otthonom alakításában, hogy biztonságban, igazán otthonosan, gátlásoktól mentesen érezzem benne magam, és ahhoz, hogy egyben kiegyensúlyozottnak is, úgy válogatom a színeket, az anyagokat, hogy azok ezt az érzetet erősítsék.
A semleges terekkel kapcslatban általában az a legfőbb ellenérv, hogy túlságosan is semmilyenek, én mégis úgy gondolom, hogy egy fehér vásznon jobban mutat bármi és bárki, mint egy össze-vissza mázolton. Ha érted mire gondolok :)
Ma egy norvég és egy spanyol példát hoztam a fent ragozott dolgokra.
Melyik tetszik jobban?
Zenemeg:
Mint Julep | Why Don't We by Keith Kenniff - Helios
Norvégság:
Spanyolság:
Ha tetszett a bejegyzés, gyere, csatlakozz az ágy-asztal-tv blog Facebookos klubjához.
Ezt megteheted ide kattintva.
