Markáns elemek a lakásban
Mi a helyzet akkor, ha valami annyira tetszik nekünk, hogy legszívesebben ide is tennénk belőle, meg oda is, amoda meg szintén, csak más színben... stb...?
Biztos azért van, mert az évek múlásával én sem leszek fiatalabb, és a bennem élő öregember elkezd bekiabálni, ha valamiből több van a kelleténél, és mondja, mondja, hogy a kevesebb több...
DE.
Néha, ha jól eltalálják a ritmust, az anyagot, a színt, a mintát, igenis van létjogosultsága annak, ha valamiből sok van.
(arról nem is beszélve, hogy otthon hagy csináljam már azt, ami nekem tetszik, há nem? de!)
És ez most nem a designer vagy a művészi megközelítés, ahol egy-egy bútor vagy alkotás kapcsán kifejezetten a a "sokaság", a "túlzás" a kiindulópont, hanem arról, vajon hol a határa annak, hogy mondjuk egy bizonyos színből, egy bizonyos anyagból mennyi van az adott térben (arról nem is beszélve, ha az árnyalatokat is beleszámoljuk...)
Ma két példát hoztam arra, hogyan tud az ilyesmi mégis "kiegyensúlyozott" maradni.
Egy spanyol, sok cementlappal, és egy angol, sok ólomüveggel.
Nap kérdése: ha most körülnézel van olyan szín, anyag a lakásban, amiből szerinted - objektíve is - több van, mint amennyinek lennie kellene?
Zenemeg:
A Dancing Beggar - Stars Bring Us Closer by Type PR
Angol:
Spanyol:
Ezt megteheted ide kattintva.
