Beégetett történetek - Interjú Lublóy Zoltán porcelántervezővel
A nyár beköszöntével megindul a vendégjárás, sütögetés a kertben itt, a teraszon ott, a nagy körtefa alatt, pl., tudod, ahol gyerekkorunkban hintáztunk...
Előkerülnek az étkészletek, a társaság bővülése miatt sokféle forma, alak, szín kerül az asztalra, amit aztán pár mécses, virág és az ételek fésülnek egységes hangulattá.
Talán páran emlékeznek még rá, hogy pár hónapja készítettem egy magyar eszem-iszom teríték-design válogatást itt a blogon, és arra gondoltam a mai alkalommal visszazummolunk a listára, azon belül is konkrétan egy személyre.
Egyéb ismeretségünk okán is szívesen beszélgettem Lubloy Zoltán porcelántervezővel, munkájáról, terveiről, és Ő nem érkezett üres kézzel :)
Részletek az interjú végén!
1. Mesélj nekünk egy kicsit a kezdetekről. Hogy keveredtél a kemence közelébe?
Alapvetően nem tudtam, hogy mit szeretnék csinálni, de abban biztos voltam, hogy szeretek rajzolni, kitalálni dolgokat. Középiskolában sokat rajzoltam, és a létező szakok közül a kerámia érdekelt, ezért ott megtanultam korongozni, illetve egyéb technikákat is kipróbáltam. Az érettségin már szaklapokból ellesett technikákkal próbálkoztam, színes dekoratív vázákat készítettem. Ezután némi kerülővel ugyan, de elkezdtem az (akkor még) Iparművészeti Főiskolára járni, ahol rájöttem, hogy a porcelán érdekel, mint a design egy specifikus ága. Nem akartam gépeket tervezni, meg vasalókat, vagy bármi ilyesmit, hanem az általam megszerzett tapasztalatokat szerettem volna használati tárgyakon látni, saját világomban újraformálni. A legnehezebb talán az volt, hogy rájöjjek, minként tudom a saját gondolatmenetem szerint újra és átértelmezni, és ezt tárgyak formájában megvalósítani.
2. Porcelántervezőként mi hatott rád a leginkább? Kinek a munkássága?
Az az igazság, hogy nem igazán volt ilyen. Az biztos, hogy első körben Dobány Sándor munkái tetszettek a magyar tervezők közül, mert teljesen más volt, mint a többi. Teljesen sajátos világot hozott létre, ami vitathatatlanul egyedivé teszi munkáit; színes, szürreális, karakteres. Sipavicius Tamás és Vida Judit alkotásaiban láttam még meg azt, hogy ebben az anyagban és technikákban is van olyan, ami engem is érdekel.
Később a Rosenthal cégcsoport studio-line termékei voltak nagyon sokáig a kedvenceim, amelyek mintaként szolgáltak minden porcelángyárnak, és a legbrutálisabban uralták a porcelán design világát. Ma már szinte hihetetlen mennyi neves tervező dolgozott nekik: Versace, Bulgari, Aldo Rossi, Warhol, Gropius... Nagyon előremutató tárgyakat hoztak ki, egy időben majdnem az összes termék flyerük megvolt, az egy nagy korszak volt, a 90-es évek terítékei.
Ma már nem látom a gyárak hosszú távú jövőjét – szerintem ők se – ezért most már alternatív gyártók és tervezők izgatnak, próbálok tőlük inspirációkat kapni, mert mi elég bezárva élünk. A mostani kedvenceim: Bodo Sperlein, Maxim Velcovksy, Industreale, Jonathan Adler... Tetszenek a munkáik, és valami hasonlónak tudnám magam elképzelni.
3. Hogyan dolgozol? Hogyan lesz a tervből végül kész tárgy? Mi az, ami inspirál a munkádban?
Több körben készülnek nálam a dolgok, de az első, hogy eszembe jut valami... Utazások alatt, reggel-délben-este, netezgetés közben, beszélgetések alatt, kiállítás-megnyitón stb. Furaságok, meglepő dolgok, abszurd összekapcsolások indítják el az agyamat. A következő lépcső, hogy lefirkálom - na ilyen firkákból van sok -, de van, ami sokáig tart, és ha még mindig érdekesnek találom, elkezdem megcsinálni. Az olyan próbatárgy szerű valami, amiből, néhány darab készül, ahol számomra nem kifejezetten a minőség, hanem a megvalósítás a fontos. Megmutatom az ismerőseimnek, és nekiállok jól megcsinálni, ami a gyártó eszközök elkészítését, formai méretbeli módosításokat jelent.
Általában használati tárgyakat készítek, amiket kisebb szériában készítek, ehhez nem a legtöbbek által ismert korongot használom, hanem öntök. Az jelenti, hogy gipszformák segítségével sokszorosítom az elkészült mintákat folyékony anyagból. Aztán a szokásos módon kiégetem egyszer, majd még egyszer mázzal, amitől fényes lesz; majd csomagolás.
4. Javarészt egyedi tárgyakat készítesz, nem is tervezed, hogy sorozatgyártott tárgyakat készíts?
Egy időben terveket árultam nagyobb cégeknek, és azok sorozatgyártásban készültek, de őszintén szólva ezt nem szerettem, mert a sorozatgyártásnak megvannak a belső szabályai; ezek nem tetszettek egy idő után. Trendváltás is történik a porcelántervezésben, izgalmas-kortárs dolgok most apró stúdiókból és tervezőktől jönnek, ami a nagy volumenű gondolkodás ellen van. Nagyon tetszik Janet de Boos módszere, aki már egy ideje a semi-mass-product koncepcióját követte, miszerint van alternatíva a nagy darabszám és az egyedi ízlés megvalósítására. Szerintem a tervezők szerepe részben csökken, részben nő; hiszen mindig lesz valaki akinek segíteni kell az elképzeléseinek a megvalósításában. Szóval szerintem sok területen a klasszikus sorozatgyártásnak vége, ezért talán nem is érdemes oda csatlakozni.
5. Hogyan látod a szakmád jelenét? Mi az, ami a hozzád hasonló tárgytervezők munkáját a legjobban segítené?
Nem vagyok szélsőséges, de leginkább a védővám lendítene a piacon, ami gyakorta még az EU-ban is felmerül. Bármilyen termék előállítása hihetetlenül drága összevetve az ázsiai árakkal, persze jól tudjuk miért. Mondjuk ezzel mi nem tudunk mit kezdeni, azonban egy egészséges, tudatos vásárlással javítható a helyzet, amire egyre több példa van. Az biztos, hogy a legrosszabb, hogy nincs fix eladási hely ( néhány lelkes és elkötelezett galérián kívül), csak vásárok. A lakberendezési tárgyakat tervezőkkel össze kéne fogni és egy hazai interiőrbolt koncepciót kéne befektetőkkel és menedzserekkel elindítani, mert alapvetően a tervezőnek nem ez a dolguk.
6. Viszonlyag sok otthonban látunk kerámia tárgyakat, szobrocskákat, nippeket, de mintha megállt volna az idő ezen a területen.
Mi ennek az oka? Hogyan lehetne újra felvenni ezt a fonalat?
A nippek ( kis figurák kerámiából) most nem olyan népszerűek mint valaha ez tény, ciki és sokszor pont ezért trendi is. A kortárs porcelánművészetben azonban vannak nagyon újító ötletek (Justin Novak, Jamie Hayon, Barnaby Barford, Kungl György...); szóval még nem temetném.
Biztos, hogy az idősebb generáció kedvelte ezeket kerámiából, ahol nincs folytonosság; de mégis, csak az anyag és a szereplők változtak meg. Ha szétnézünk még mindig ragaszkodunk figurácskához, lásd Star Wars, Transformers babák, Hello Kitty, Pikachu, vagy akár a Kis Vankond és Kockásfülű nyúl most a vágy tárgya.
Kell-e kerámiából figurát készíteni, azt nem tudom; szerintem tényleg nagy történelmi ívet lehet húzni ezen a téren, hiszen a házi szentektől és a totem állatoktól indítva, az aquamanille-n és a Cellini sótartón át egészen a Déryné szoborig nem szabadultunk meg az állati és emberi figuráktól az otthonunkban. A kérdés valóban az, hogy a jövőben kik, hogyan és milyen anyagból készítik el az igényeknek megfelelő változatokat.
7. Ha jól tudom, aktívan figyelemmel kíséred a magyar- és nemzetközi design-életet.
Volt a közelmúltban olyan külföldi élményed, ami meghatározó/izgalmas/különleges volt számodra?
Igen, nagyon fontos szerintem képben lenni, amennyire időm engedi frissítem az agyamat, elemezgetem a trendeket. A porcelán lassan készül, vannak korlátai; ami sokszor szerencsés is. Majdnem minden évben megnézem az Ambiente vásárt Frankfurtban, ami az európai gyártók seregszemléje
London és Eindhoven volt most két olyan pont ahol nagyon jól éreztem magam, meg ott éreztem azt a szabadságot, ahol mindent lehet, a szabály az hogy nincs szabály, ami a kreativitásnak hatalmas erőt ad.
8. Láthatjuk valahol a munkáidat?
Budapesten számos bolt van (Printa, Rododendron, Forma, AaronStore, Dora Abodi showroom, Ornamento) ahol láthatóak a munkáim, de a Wampon és a Kreatimm-en is szoktam lenni. Most éppen egy kicsit sok dolog van: nyáron és ősszel új kollekció bemutatását tervezem.
9. Mik a terveid a közel- és a távolabbi jövőre nézve?
Szeretném magam felépíteni, hogy kilépjek a kerámiából, és más típusú tárgyakat is létrehozzak, mert most úgy tűnik, ha valaki tervezget, ill. elkészít tárgyakat, az kevés, de elindulásnak megfelelő. A kalandozás - izgalmas más területeken - nagyon jó, mert aki egy területre koncentrál, kicsit bezárja magát; a világ pedig változik, és egy tervezőnek különösen fontos reagálnia rá.
Elkezdtem felvenni a kapcsolatot egy-két más területen alkotó ismerősömmel, hogy fejlesszünk ki dolgokat, ami nagyobbra nyitja a lehetőségeket, szerintem ezekről hamarosan be tudok majd számolni, mert épp most készülnek a tervek. Nagyon jó együtt kitalálni dolgokat, mert kiszélesítik a kreatív képességeket, együtt talán többre megyünk.
A másik égető dolog, hogy végre elinduljon a webshopom, amit egy kicsit elhanyagoltam... Mostanra kialakult az elképzelés, szóval az is elindul hamarosan.
Köszönöm az interjút!
Ahogy a poszt elején sejtettem, Zoli nem érkezett üres kézzel, elhozott egyet legújabb alkotásai közül, és azt egy ÁAT-olvasó meg is nyerheti :)
Mondanál róla pár szót? Mi is ez pontosan?
"Az a meglátásom, hogy a kerámia klasszikus vonala befulladt, nincs szükség rá; legalábbis abban a formában ahogy a legtöbben értik. Nincs, vége. Mégis egyre tisztább, hogy ragaszkodunk olyan dolgokhoz, ami érték, törékeny, nem tökéletes, ősi és összeköt minket. A mai tervezők tisztában vannak ezzel és értékmentésként, valamint saját kreatív vénájukkal próbálják kibontani ennek az anyagnak a lehetséges jövőjét. Több irányt lehet felvázolni az egyik, hogy használni a technika nyújtotta új lehetőségeket.
Mostanában ez a trend nagyon érdekel, miként lehet összehozni két – első olvasatra teljesen össze nem illő – területet, így pl. a digitális és kézműves világot. A mostani kollekcióm ezt vizsgálja, hogy a mostani rapid-prototyping technikák közül melyik és hogyan tudja segíteni a kerámia és porcelán tárgyak készítését; hiszen eddig voltak határok, amik most eltűnni látszanak.
A Malacpersely most az egyik kedvencem mert sok olyan dolgot tudtam benne megtalálni, ami mostanában foglalkoztatott. Reflexiók a gazdasági válságra, egy szobor-használati tárgy combo; valamint egy alany a cnc-marásra.
A készítése elég meglepő volt számomra, mert a hagyományokhoz képest teljesen eltérően készült. Egy fotó alapján készült egy körvonal, ami sziluettként szolgált a testhez, később vastagságot kapott. A malactestre készült egy ismétlődő domborműcsempe, majd a marógép létrehozta, hogy megfogható legyen az eddig virtuálisan létező malac. A számomra is megdöbbentő az egészben az, hogy tulajdonképpen az egészet meg lehetne csinálni emberi munka nélkül, és a világ bármely pontján.
Jelen pillanatban még nem lehet megvásárolni, mert csak prototípusok készültek belőle, amit Grazban és Londonban mutattam be a héten; a nyeremény az első darabokból való, matt fehér persely.
(Az elképzelésem szerint 2 féle lesz belőle, egy környezetbarát és egy porcelán mázzal esetleg mintákkal.)
Szóval a nyertes tényleg nagyon szerencsés, hisz magáénak tudhatja egy sorozat első darabját."
És hogy mit kell tenned, ha szeretnéd megnyerni ezt a Lubloy-malacperselyt?
Arra kérünk, klikkelj át Zoli weboldalának portfóliójára, ide vagy ide, és neved feltüntetésével együtt küldd el emailben az info@lubloy.hu mailcímre annak az ott látott tárgynak a nevét vagy képének címét, ami ott a legjobban tetszett neked.
A játék a poszt kikerülésétől 2012 június 1 (péntek) 20:00 óráig tart, minden játékos csak egy emailcímmel vehet részt a játékban, a nyertesnek a nyereményért majd 1 hónapon belül egy megadott budapesti boltba vagy galériába kell elfáradnia.
A megadott emailcímekre a jövőben értesítés érkezhet Lubloy-kiállításokról, új kollekciókról.
Kíváncsian várjuk a válaszokat!
Na? Kinek lesz egy cool malacperselye?
