Helló Hétfő
Azon gondolkodtam, hogy vajon hasonszőrű gyűjtögetős sorstársaim mit kezdenek azokkal a helyzetekkel, amikor vendégük lakásukba belépve szembesül az elmúlt évek/évtizedek szorgos munkájával: az összehordott és látszólag lim-lomnak tűnő tárgyakkal...
...amelyek mára úgy beépültek a térbe, mint a fotel vagy az ágy, arrébb tesz valaki egy hógömböt, és már kész vagy, mert úgy érzed, a szobát átrendezték.
És honnan van ez? És hol szerezted azokat?Tényleg? Ilyen régi?
Persze nem csak ezek a kérdések szembesítenek bennünket a múlt eseméyeivel, előhúzva hakellhanem ra égesrégi élményeket, hanem mi magunk is szembesülünk velük nap mint nap, mikor rájuk nézünk.
A sok tárgy, sok emlék.
A sok emlék, sok viszaemlékezés.
A sok visszaemlékezés ad nektek bármilyen tanulságot? Revelációt? Megvilágosodást?
Kiválthatnak ezek belőlünk bármi olyan godolatot, amelyeket ne kaphattunk volna meg az élettől nélkülük?
És megannyi kínzó kérdés...
Zenemeg:
State Azure - Floodlights by State Azure
Mára egy francia :
és egy San Francisco-i házat hoztam.
"Csak ennyi tudok mondani az egészről. Kérem, kapcsolja ki."
Ezt megteheted ide kattintva.
Megjegyzés: ha csatlakoztál a klubhoz, nézz szét a megosztott tartalmak között, és ne felejts el legalább egy dolgot lájkoni, így nagyobb valószínűséggel jelennek meg majd az üzenőfaladon az ÁAT-s jóságok.
