A 22-es csapdája - Vol.18 + irodalomvisszavág
Bende Tamás: Nem fordulsz vissza
Néha félálomban újra látom, ahogy a napba nézel és elmosolyodsz.
Minden veszteség felmorzsolódik egyszer,
majd megbújik a lábujjak között, és sebesre dörzsöli a bőrt.
Nem felejtem el, hogy valamikor befogadtad a bennem nyüszítő állatot,
amely éjjelente szétnyílt gerinccel járta az árteret,
ahol fájós lábú apák szánkón húzták szeretetre éhes gyermekeiket.
Sosem mesélem el, hogy mit tettél velem, bár jogod volna tudni,
mióta nem láttalak, hányszor gondoltam arra, hogy meghalok.
Minderről azonban tényleg nem beszélhetek.
Lehunyt szemmel a fogkefe után nyúlsz, leülsz a kád szélére,
és összerezzensz a hideg érintésétől. Aztán felöltözöl,
mondasz valamit, amit hosszú időbe telik megértenem.
Nem fordulsz vissza, amikor távozol.
Az ajtóhoz lapulok és lélegzetvisszafojtva számolom,
hány emelettel lejjebb szűnnek meg lépteid.
Zenemeg:
Nem csatlakoztál még az ÁAT-hez a Facebookon?
Az meg hogy lehet? :)
Gyere! Várunk! Itt ni: klikk ide.
És még egy új funkció a Blog.hu jóvoltából, amennyiben Indexes olvasó vagy és rendelkezel Indapass-szal, már csak meg kell nyomnod a blog jobb felső sarkában található 'Követés' gombot, és kapsz egy értesítést, ha új poszt születik :)
