Sztambuli apartman

Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva,
oly csendesen, oly lassan fúj a szél –
oly halkan ring a fán ezer levél,
minthogyha a szél nem is itt zizegne.
Valahol a távolban, messze, messze,
egy vízárus csengője cseng újra meg újra,
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva.
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva,
fenn a magasban madarak
sűrű-sűrű csapatja száll rikoltva,
leng a szélben halászhálók száza-ezre,
egy asszony lábát a víz körbezúgja,
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva.
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva,
Hűvös-árnyas Fedett Bazár,
fecsegő-locsogó szökőkutak,
galambbal teli udvarok –
a dokkokban lent kalapács zúg,
izzadtság-illatom a levegőt bekússza,
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva.
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva,
fejem körül letűnt csillagok zengnek –
egy villa áll, homályos csónakház döng –
a déli szél felzúg s aztán lehalkul;
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva.
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva,
egy csinoska lány átlibeg a járdán,
sok hang szól szerelmet, dalt, áldást, szitkot fújva,
a lány valamit leejt,
egy rózsát talán,
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva.
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva,
vergődve száll el egy riadt madár,
homlokod, melled-e vagy sem: már tudom,
ajkad nedves-e vagy sem: már tudom,
a mogyoróbokrok mögött fehér a hold nagyon –
Isztanbult hallgatom, ha szíved hallgatom:
Isztanbult hallgatom.

Orhán Veli Kanik - Isztanbult hallgatom
(Végh György fordítása)

Tervezők: Seyhan Özdemir és Sefer Çağla

Címkék: férfiak

Semleges terek

Elegancia, kifinomultság és gazdagság van ezekben a neutrális terekben.

A kissé túlzásba vitt, múzeumszerű harmónia olyan belső késztetést hoz fel bennem, hogy kedvem lenne rosszcsontkodni, kupit csinálni :)

(... és csak 2-3 árnyalattal kellene mélyebbre tenni a tónusokat, és máris úgy érezhetnéd bennük magad, mintha egy Tim Burton film szereplője lennél.)

Hogy hiányoznak a színek?

Van kint a nagyvilágban pont elég.

Na jó. Egy méregdrága festmény formájában becsempészheted.

Fotók innen.

Címkék: férfiak

Oféliás kedd

"OPHELIA
Kegyelmes úr, hogy van, mióta nem
Láttam fönségedet?

HAMLET
Köszönöm alássan; jól, jól, jól.

OPHELIA
Uram, nehány emléke itt maradt,
Már rég ohajtám visszaküldeni,
Kérem, fogadja el.

HAMLET
Nem, nem. Nem adtam egyet is soha.

OPHELIA
Fönséges úr, hisz tudja, hogy adott;
S hozzá illatnak édes szavakat:
Vedd vissza, mert illatjok elapadt;
Nemes szívnek szegény a dús ajándék,
Ha az adóban nincs a régi szándék.
Itt van, fönséges úr.

HAMLET
Ha! ha! becsületes vagy?

OPHELIA
Uram!

HAMLET
Szép vagy?

OPHELIA
Hogyan, fenséges úr?

HAMLET
Mert ha becsületes vagy, szép is: nehogy szóba álljon becsületed szépségeddel.

OPHELIA
Lehet-e a szépség, uram, jobb társaságban, mint a becsülettel?

HAMLET
Lehet bizony; mert a szépség ereje hamarább elváltoztatja a becsületet abból, ami, kerítővé, mintsem a becsület hatalma a szépséget magához hasonlóvá tehetné. Ez valahol paradox volt, de a mai kor bebizonyítá. Én egykor szerettelek.

OPHELIA
Valóban, fenség, úgy hitette el velem.

HAMLET
Ne hittél volna nekem; mert hiába oltja be az erény e mi vén törzsünket, megérzik rajtunk a vad íz. Én nem szerettelek.

OPHELIA
Annál inkább csalódtam.

HAMLET
Eredj kolostorba; minek szaporítanál bűnösöket! Én meglehetős becsületes vagyok: mégis oly dolgokkal vádolhatnám magamat, hogy jobb lett volna, ha anyám világra sem szül. Igen büszke vagyok, bosszúálló, nagyravágyó; egy intésemre több vétek áll készen, mint amennyi gondolatom van, hogy beleférjen, képzeletem, hogy alakítsa, vagy időm, hogy elkövessem benne. Ily fickók, mint én, mit is mászkáljanak ég s föld között! Cinkos gazemberek vagyunk mindnyájan: egynek se higgy közülünk. Menj Isten hírével kolostorba. Hol az apád?

OPHELIA
Otthon, uram.

HAMLET
Rá kell csukni az ajtót, hogy ne játssza a bolondot máshol, mint saját házában. Isten veled.

OPHELIA
Ó, könyörülj rajta, mennybéli jóság!

HAMLET
Ha férjhez mégy, ím, ez átkot adom jegyajándékul: légy bár oly szűz, mint a jég, oly tiszta, mint a hó: ne menekülhess a rágalom elől. Vonulj kolostorba; menj; Isten veled. Vagy, ha okvetlen férjhez kell menned, menj bolondhoz, mert okos ember úgyis tudja bizony, miféle csudát szoktatok csinálni belőle. Zárdába hát; eredj, hamar pedig. Isten veled.

OPHELIA
Ó, Ég hatalma, állítsd helyre őt!

HAMLET
Hallottam hírét, festjük is magunkat, no bizony. Isten megáldott egy arccal, csináltok másikat; lebegtek, tipegtek, selypegtek; Isten teremtéseinek gúnyneveket adtok, s kacérságból tudatlannak mutatkoztok. Eredj! Jóllaktam már vele; az őrített meg. Nem kell több házasság, mondom; aki már házas, egyhíján, hadd éljen; a többi maradjon úgy, amint van. Zárdába; menj! (El)"

részlet
Shakespeare - Hamlet, dán királyfi

Képek innen.

Címkék: nők

Otthonfélős poszt

Manapság már nem csodálkozunk azon, ha valaki délután kifaragja a töklámpását, majd este - mondjuk Drakulának öltözve (sic!) - elmegy egy Halloween-partyra, másnap meg kimegy a temetôbe, és mécseseket, meg virágot helyez elhunyt szerettei sírjára.

A legtöbb blogon is mindenki azzal van most elfoglalva, hogyan kell töklámpást faragni, meg milyen kísértetházak vannak a nagyvilágban, és hogy de jó fotótéma kimenni ilyenkor a temetőbe...
DE
... itt, mivel a halál és a kísértetek is megfelelő táptalaja egy jó kis otthoni beparázásnak, inkább ezzel foglalkozunk.

Most négyszemközt vagyunk, valld be, szoktál félni, ha egyedül vagy otthon?

Fütyül a szél a kéményben vagy a lichthófban, faágak ütődnek az ablaknak, légmozgás lebegteti a függönyt, lepke ment a csillárba, szökik a gőz a radiátorból, szárad a tűzifa a pincében, beindul a hűtő vagy csöpög a csap...

Éjszaka, amikor szökni kezd a meleg a házfalakból és összehúzódnak az eresztékek, a karmatyúk, csapolások és később, a hajnalt megelőző órákban, amikor ugyanezek az eresztékek, karmantyúk és csapolások kitágulnak, egy sor különös nyekergést, percegést, pattanást, kattogást, sustorgást, kluttyogást és dobogást hallani.

Ha kellően élénk a fantáziád, sikerül meggyőznöd magad, hogy ezek a zajok az alább következő egy vagy több tényező összhatásából fakadnak:

- fertelmes ábrázatú elvetemült bűnöző settenkedik, hogy kiraboljon és keresztüldöfjön
vagy
- hibbant személy lopakodik arrafelé, aki csak az imént szökött meg a tébolydából
vagy
- vámpír, hazajáró lélek bolyog a másik szobában, hogy halálra ijesszen
vagy
- a közelben landoló UFO telepatikusan lebénít, majd kísérleteket hajt végre rajtad, hogy aztán előbb a magáévá tegyen, majd kioltsa életed.

Ez mind nyilván nagyon is életszerűen hangzik egy adott lelkiállapotban.

Mit teszel, hogy elmúljon a félelem?

Felkapcsolod az összes villanyt és inkább eszel egy kicsit?
Bebújsz a takaró alá, és sírsz?
Internetezel és chatelésbe kezdesz az első online ismerőssel?
Magadhoz veszed az ilyen esetekre előkészített kalapácsot, gáz-szprét, nagykést...?
Meditálsz?
Tévézel?
Telefonálgatsz?

Írd meg kommentben, talán segít valakinek, aki nem tud mit kezdjen ilyenkor magával.

Címkék: közöshalmaz