Egy reklámban hallottam újra

Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal a réten át;
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni sem mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok... és hunyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos húsát
s egész testében az egymásba ringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, hunyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott a gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem szememet... Ő
ép fölnézett rám. A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!... - sikoltotta, s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magam elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűz fátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.

Szabó Lőrinc: Ébredés

Fotók innen.

Címkék: nők

Minden, amid van

Ma két olyan fotós projektet mutatnék nektek, ami hasonló témát dolgoz fel:

fotók, amelyek a családtagok mellett kipakolva megmutatják azok összes ingóságát: bútorok, edények, ruhák...

(zene a képek nézegetéséhez: az Air egyik klasszikusa: All I Need:

Air - All I Need by Moonbay

Az egyik Peter Menzel 90-es években készített, Material World: A Global Family Portrait című fotósorozata:

A másik pedig Ma Hongjie és Huang Qingjun Family Stuff című, Beijing-ben készített fotói:

Megnéznél egy magyarországi verziót?

Címkék: közöshalmaz

Hütte

Még soha, n-e-v-ö-r-e-v-ö-r nem síeltem.
És az van, hogy asszem' nem is szeretnék.
(Tettem ugyan egy kísérletet arra, hogy belevessem magam a lábon-csúszós sportokba, amikor vettem egy f@sza görkorit, de itthon derült ki, hogy végül is szűk, és ez az elszorítja-a-vérkeringésemet-para azt eredményezte, hogy most ott áll a sarokban, mint dekorelem.)

Lefelé száguldani egy meredek hegyoldalon, na, ez nekem egy kellően félelmetes valami.

De egy nagy téli túra a havas hegyek között jöhet bármikor, meg a rumosforróteás kiengedés...

...mondjuk itt:

És ezek közül kitenném ide valamelyiket:

Fotók innen.

Címkék: közöshalmaz

Az Alma-ház

Nem kevesen vannak azok, akik a mai válságos idők közepette a legkevésbé szeretnének egy vadiúj ház építésébe fogni (megkockáztatva egy idegösszeomlást vagy egy házasság végét), így azok közül a lakások közül választanak, amelyek az elmúlt évszázad első 50 évében épültek, aztán utánuk az özönvíz, jöhet a nagy felújítás.
(nem is beszélve azokról, akik direkt ilyen lakást szeretnének. egy szép, régi bérház egyik nagy belmagasságú lakását. nyami.)

Az első bökkenő: a lakások belső tagolása, ami a II. Világháborút követő zûrzavaros, lakáshiányos, társbérletes, leválasztós időszakából kifolyólag nem egy esetben okozott olyan lakásokat, amelyek szobabeosztása, konyhamérete, előszobahiánya nagyban ront az élvezeti értéken.

És még csak most jön a java: mi az, amit a régi struktúrából érdemes megtartani? és mi az modern plusz, ami élhetőbbé, maivá teszi a tereket?

Nekem az a véleményem, hogy tartsunk meg minél többet ezekből a klasszikus értékekből, és inkább a terek berendezésével hozzuk be a frissességet, modernséget.

Pl. sötét fából készült padlóval, az újszerű szín-, bútor- és anyagválasztással, az egyes helyiségek funkcióinak nyilvánvalóbbá tételével, egy-egy kortárs művészeti alkotással.

A lakás, és a falak között már lezajlott történelem előtti tiszteletadást pedig maga a meghagyott struktúra, ill. egy-egy jól irányított klasszikus fókuszpont jelezheti.

Így lakásunk tényleg olyan lesz, mint egy szép alma: belül a védett magok, a fő érték, kívül a pedig a zamatos gyümölcshús, a hozzáadott személyre szabottság.

A fenti képeken látható ausztrál Alma Road projekt résztvevői:
Hecker Phelan & Guthrie (Paul Hecker, Kerry Phelan & Hamish Guthrie), Buro Architects, Nonda Katsalidis, Kerry Phelan.
Fotók: Shannon Mc Grath

Címkék: közöshalmaz