Meri vagy nem meri?
A vintage- (angol) és a shabby chic-stílusokat (franszia) remélhetőleg már mindenki ismeri, ezek azok a trendek, ahol a finoman ütött-kopottság keveredik némi századeleji élégánsziával, és nőies pasztellséggel.
És megannyi oldalhajtása van már ennek is: mint pl. a mai lakás, ahol ezt a stílust keverik némi ipari hangulattal, kiegészítőkkel.
A kifinomultság jelen van, de az indusztriál elemek egy-egy fajsúlyos ponton a légiesség kontrasztjaként tárgyilagosságot hoznak magukkal.
A közös halmaz a múltidézés, a használtság romantikája...
DE.
Hogy állunk ezzel kishazánkban?
Sokan nyomják a lájkot ezerrel ezekre a képekre a Facebookon, de van köztetek olyan, aki tényleg így rendezi/rendezte be az otthonát?
A lepattant, romos bútorok (és itt most nem arról beszélünk, hogy megvesszük kinyúlt állapotban és felgyönyörűzzük), a rozsdafoltok, a lekopott festék, a foszló textilek tényleg megtalálják a számításukat Magyarország otthonaiban?
Félre ne értsetek: nekem is tetszenek ezek a stílusok a maguk helyén, de én még nem láttam az életben példát arra, hogy valaki be merte volna vállalni ezt az egészet úgy, ahogy kell... még vidéki házakban sem.
Valahogy mi sokkal finnyásabbak, kevésbé bevállalósak, nettebbek vagyunk...
Mit gondoltok minderről? Még trendiségből sem illő romosnak lenni?
Zenemeg:
Bon Iver - Towers (Sango Remix) by SangoBeats
Ha tetszett a bejegyzés, gyere, csatlakozz az ágy-asztal-tv blog Facebookos klubjához.
Ezt megteheted ide kattintva.