Szerintem rengeteg olyan ház van ma Magyarországon (vidéken, Balaton-felvidéken), amit régi magyar (ééérted :)) parasztbútorokkal rendeznek be, tulipántos ládával és cserépkályhával. Lehet, hogy világszinten nem olyan trendi, mint a shabby chic, de szerintem kifejezetten szép. Vintage is meg chique is :)

Én éppen most készülök rá... de nagy az ellenállás a családban meg kell mondjam.
A gyerekszobába szeretnék egy gyönyörűen gazdagon faragott, valamikor sötétbarnára pácolt kopott komódot betenni. Kopott, de nem lóg az ajtaja és nem balesetveszélyes, csak rajta van az elmúlt 100 év nyoma.

A két fiókgombot lecserélem rajta újra "fényűzőre", szerintem jól fog állni neki a kontraszt.

Rengeteg lakber. témájú újságot és blogot olvasok, ezért levontam magamban azt a következtetést, hogy mi magyarok nem szeretjük a merészebb dolgokat - és itt nem a színekre gondolok, mert azzal aztán nem fukarkodnak, volt egy lakás, ahol minden narancssárgában pompázott - megragadtunk a mediterrán stílusnál (ami nekem, ha nincs meg a megfelelő környezet nem jön át, és attól, hogy sárgák-narancssárgák-terrakották lesznek a falak még nem lesz valami mediterrán) a klasszikusnál és a modernnél. Azoknál a lakásoknál, ahol valami merészséget vélek felfedezni, biztos közrejátszik egy külföldi kint tartózkodás, "szakmai ártalom" esetleg külföldi párkapcsolat. Önmaguktól nagyon kevesen szánják rá magukat egy jelentősebb stílusváltásra. Lakberendező javaslatára már bátrabbak az emberek, lehet azért, mert így az ismerősök ámuló/furcsálló pillantásait könnyebb elviselni. Nem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy olyan könnyed eleganciával pakoljuk össze a dolgokat, mint a franciák és úgy alkalmazzuk a designt, mint az olaszok. A mediterrán pedig nekem csak ott érvényesül, ahol kék az ég, és minden háztető alacsony lejtésszögű, burjánzanak a leanderek és süt a nap. Az eklektika bejön, de az alkalmazásához nagyon jó érzék kell. Valószínű, hogy a pénz is egy elég nyomós érv, hiszen van, aki annak örül, hogy megvett pár bútort és tető van a feje fölött. Azonban a pénz is egy olyan dolog, ami nem mindig tekinthető visszahúzó tényezőnek. Albérletben lakunk, de a NAGYON szocreál bútorok közt is meg tudtam teremteni azt az egyedi otthont, ami nem egy berendezett össze-vissza szobának hat.
Az ipari stílus nagyon tetszik nekem, de az örök imádat a skandinávhoz köt. Bár az otthonomat nem rendezném be tisztán ebben a két stílusban (vintage/shabby chic), de a parketta, és néhány bútor biztos képviseltetné magát. Egy nyaralót viszont minden további nélkül el tudok képzelni. Kivéve talán a konyha részt, az tuti modern lenne. :)

Ó, szerintem abszolúte vannak itthon is, akik bvállaják ezt. De igaz pl. hogy nálunk a vintage-be a régi parasztbútorok is beletartoznak.
Az egyik barátnőméknál pl. totál jól megfér egymás mellett a régi láda, amin a tv van a modern kanapéval, a hipertrendi asztal mellett pedig ott áll a régi esztergaasztal, amin a virágok állnak. Az összhatás pedig elképesztően jó.

Nálam az étkezőben az a régi ládapad és parasztasztal áll, ami még szerintem a dédimé volt, de egyébként az elmúlt 40 évben nagyanyámék teraszán volt. A konyhában pedig a bútorhoz tartozó kék színű polc van, amit át akartam festeni fehérre, de amikor lecsiszoltam, annyira zsiványul nézett ki, hogy hagytam úgy.

@sasababa: Szívemből szóltál! Nagyon, de nagyon le vagyunk maradva, ami a lakás-kultúránkat illeti (ld. "mediterrán" katyvasz, stb.). És tényleg: van, aki a szűkebb lehetőségei ellenére is képes harmóniát teremteni a térben (igen, még szocreál bútorokkal is), és van, akinek pedig csillagászati összegekből is csak egy giccs-parádéra futja.
A mi otthonunkban is indusztriál elemek keverednek kevés nosztalgiával (főleg öröklött holmik ezek). Fontos, hogy jól találd meg az egyensúlyt, és akkor nagyon szép eredményhez jutsz. A nagy tömegek meg hidegen hagynak. Hozzánk csak kis tömegek járnak.

Ezt is tanulnunk kell. És ne essünk abba hibába, hogy ezekből a képekből akarjuk megítélni a "nyugati világot". A többség ízlése itt is, ott is "le van maradva".
Ez az oldal is egy sajátos életképet sugall, viszonylag egységes ízlésvilággal. Sokak számára viszont sznob, vagy éppenséggel mesterkélt giccs. Művi világ. Kell, hogy legyen annyi önkritikánk, hogy ezeket a hangokat is meghalljuk. szerintem.
Romkocsmánk meg nekünk van, nekik nincs, csak ha exportáljuk, lásd Berlin. :)

Hellobello,
rengeteg a hozzászólás, nincs időm átolvasni, ha ismételnék bárkit, akkor elnézést. Két megoldásom kapásból van a kérdésre, azaz, hogy mer-e bárki kopottat az önnön lepattant, fura szagú valójában alkalmazni. Most hadd ne poénkodjak nagyapámmal, akinél kizárólag kopott és büdös bútorok voltak a szobában, szóval ezen kívül kettő: egy több házból álló cottage vendéglátóegységet láttam nemrég a magyar vidéken, shabby chic-kel gazdagon szórva, képeket a reklámdíjak nyilvánvaló elmaradása miatt már előre bosszúból nem mellékelek. A másik példa az én szerény hajlékom lenne, ahol is 50 éves, az esőn két évig ázott, majd egyszer felületesen festett kredenc a konyhaszekrény maga, aztán van ott 1953-as hűtő, a maga szagával, kanapé, fotel, asztal, semmi sem különösebben feljavítva. Hát lehet azt mondani, hogy "na, az olyan is lehet" de: nem ez volt a kérdés, hanem hogy van-e. Utószó: a shabby chic-re miért mondja a kedves szerző, hogy francia? Szerintem erősen brit gyökerű a dolog, még a kifejezés is angolul van, nem franciául. Ja, hogy használ kopott bútort a provence stílus is? Igen, mint ahogy a country is, meg még a teljes mediterránium. Akkor viszont legyen egyetemleges, mert még az amcsik is használják, nem is keveset.