Tárgyaink élete AZUTÁN
Még főiskolás koromban kaptam egyszer 3 inget egy ismerősömtől.
Mielőtt ideadta volna őket, elmesélte, hogy egy közeli barátja elhalálozott, és ez a 3 ing az ővé volt.
Elfogadtam, a mai napig szeretem is viselni azokat, és néha eszembe jut az az ismeretlen, aki régen hordta, és ismeretlenül is szeretettel, és hálával gondolok rá.
Megfordult már a fejedben, hogy vajon mi lesz a tárgyaiddal, miután meghaltál?
Szokták mondani, hogy egy ember addig "él", amíg emlékeznek rá.
Nyilván az emlékek nagy része abból áll majd, miként éltél, cselekedtél életedben, de ruháid, bútoraid, dísztárgyaid is a te hagyatékod részét képezik majd.
Volt korábban egy poszt (itt ni), ahol egy olyan kollekciót mutattam nektek, ahol az volt a kérdés: mit vinnél magaddal, ha tűz ütne ki az otthonodban...
Ma azt kérdezem: gondolkodtál már úgy egy-egy tárgyadról (legyen az bármi: egy szemüveg, könyv, fotel vagy szőnyeg), hogy az biza ehhez vagy ahhoz a személyhez kerüljön vagy hogy az (téged leginkább "kifejezve") sokáig használatban legyen még?
a. soha nem gondoltam még ilyesmire
b. eszembe jutott már
c. konkrét hagyatéki listám van, kire mit hagyok
d. azután ez már úgysem érdekes, lesz ahogy lesz
e. ez a téma hidegen hagy
Zenemeg:
Ha tetszett a bejegyzés, gyere, csatlakozz az ágy-asztal-tv blog Facebookos klubjához.
Ezt megteheted ide kattintva.
