KentaurBen
, 2010.02.02. 11:33
A lakberendezésben van néhány alapelv, amelyeket ha szépen betart az ember, nagy baj nem történhet...
... itt van például az egyensúly megteremtése.
Ofkorsz van olyan szabály, hogy nincs szabály...de ez most az a gondolatmenet, amely egy időtlen és klasszikus berendezési elvről szól, és amit alapvetően biztonsági játékosoknak javasolnék.
(A hálószobában evidensen adódó (ágy két oldalán ugyanaz) szimmetriáról most nem írnék.)
A szimmetria olyan, mint egy mátrix... az egyszerű hópehelytől kezdve a bonyolult felépítésű testünkig mindenhol jelen van... "körülvesz minket, még most ebben a szobában is. Azt láthatod, ha kinézel az ablakodon, vagy ha bekapcsolod a tévét. Mindig érzed, mikor munkába mész, vagy épp templomba, mikor befizeted az adót"....
...át kell csak ültetni a lakberendezésbe.
Meghatározunk egy szimmetria-tengelyt a szobán belül és attól jobbra ill. balra (szinte) ugyanazokat a tárgyakat helyezzük el.
Szín, forma, nagyság, anyagok...mind a két oldalon következetesen ugyanazok... ez kiterjedhet az egész helyiségre vagy csak egy-egy területére.
Ezt a nem túl nagy kreativitást igénylő műveletet természetesen mindenki megvalósíthatja: rendet, nyugalmat, kiszámíthatóságot sugároz (lám, lám, Feng Shui nélkül is lehet egyensúlyt teremteni)... a szűk keresztmetszet mindig ott van, hogy miből mennyit (ha egy-egy tárgyban eltérünk, az olyan, mintha összekócolnánk kicsit egy szépen belőtt sérót... de néha kifejezetten jót tesz egy leheletnyi asszimetria).
Nekem unalmas ez a típusú elrendezés, sőt cseppnyi Twin Peaks-es borzongást is képes kicsiholni belőlem... nektek bejön?
Fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen meg innen.
Címkék: közöshalmaz
Pin It
KentaurBen
, 2010.02.01. 11:04
Mai posztban kukkantsunk be a rock "nagyasszonyának", Sir Elton John (született (1947) Reginald Kenneth Dwight) népszerű, többszörös Grammy-díjas zeneszerző, zenész és énekes, és partnere, David Furnish közös lakáskájába... ... én a magam részéről nem csalódtam: nem egy puritán fészek, az biztos, de nem hiszem, hogy lenne bárki, aki ne költözne azonnal a lakásba, ha megtehetné.
Egy Los Angeles-i felhőkarcoló tetején vásárolt lakást alakíttattak át a saját ízlésükre, a tervek Martyn Lawrence-Bullard interior designer kreativitását dicsérik.
Maga Elton az átalakítási munkálatok alatt egyszer sem járt a lakásában (csak amikor megvették), megtekintette a terveket, kiadta a zukászt: színeket akar, és Boogie Nights-fílinget.
Az eredmény magáért beszél: az épület szellemiségéhez illő hamisítatlan, 70-es évekbeli króm-üveg-csillogást kaptak, ahol az ember már a lakásba belépve is úgy érzi, bugi van a lábában...szóval nem egy kommersz barack.
"Imádjuk!" -lelkendezik David, ha a lakás szóbakerül... megértem, én már pusztán a panorámától is kész lennék.
Eltonék kis szentélye tele van ritkaságokkal: a sok üvegtárgy láttán (lásd a nappali sarkában a Dale Chihuly-vázát, a dolgozószobában a szekrények Zietta Clara-gombjait, a konyhában függő hatalmas csillárt, amihez hasonló a milánói Grand Hotelben függ vagy ugyanott a konyhaszekrényen található Venini-vázák) be kell ismernünk: ilyen az, amikor az extravagancia jó ízléssel párosul...
...de van itt bőven más minőségi kiegészítő is: a nappaliban egy 2. század korabeli torzó látható... vele szemben egy hatalmas Wang Guangyi olajfestmény, kettő között pedig egy ónix-asztalka. Személyes kedvencem a dolgozósarokban (ahol Miles Davis fényképe van) található zöld fotel, és a csokoládé színű háló Tracey Emin neonfeliratai.
(A párnak egyébként van még pár rezidenciája pl. Atlantában, Franciaországban, Olaszországban és Angliában)
Fotók: Tim Street-Porter, forrás pedig innen.
Címkék: közöshalmaz
Pin It
KentaurBen
, 2010.01.30. 11:31
Kis összefoglalás:
A Szomszédok a retró-sztájl újhullámának köszönhetően ma is népszerű magyar teleregény (talán ezt a szót is a sorozattal együtt tanultuk meg), az 1990-es évek egyik legkedveltebb és legismertebb magyar televíziós sorozata volt. Az első rész próbaadása 1987 februárjában, míg utolsó, 331. fejezete 1999 december 30-án került adásba, a sorozatot többször ismételték (jelenleg is látható).
Cselekménye a Gazdagréti lakótelep egyik panelházában élő emberek, családok és ismerőseinek mindennapjait (problémáikkal együtt), (szigorúan politikamentes) életét meséli el, illetve a kor jellemző helyzeteit, történéseit dolgozza fel 30 perces epizódokban.
Három család története indul el:
Vágásiék − fiatal tanítónő−nyomdász pár − albérletből költöznek új lakásba; Takácsék − nyugdíjas házaspár − házát az M0 autópálya építése miatt szanálják (velük költözik Alma is, az unokájuk); Magenheimék − orvos−kozmetikus házaspár − sokéves spórolás után jutnak végre "rendes" lakáshoz. A három család egy új lakótelepi ház azonos emeletére költözik.
Behind the scene - a forgatási helyszínek:
A legtöbb jelenetet a Gazdagréti lakótelepen vették fel (eredetileg úgy volt, hogy Káposztásmegyeren). A sorozatban szereplő Lantos utca 8. a valóságban a Csiki-hegyek utca 1. számú ház. A stáb az 1. emeletet vette meg, három lakásban a három család lakott, a negyedik lakásban pedig a Gábor-Juli stúdió volt berendezve, ami emellett a színészek pihenőszobájaként is szolgált. Etus lakása a Gazdagréttől északra lévő Sasad városrészben, az Ugron Gábor és a Pannonhalmi utca sarkán található.
Simon Tamás - a sorozat kellékesének szavai a lakások berendezéséről:
"Minden olyan, akár egy igazi lakásban, csak az a különbség, hogy egy-két helyen mozgathatók a falak, például Vágásiéknál a gyerekszobában, hogy a stáb elférjen a kamerával. A fürdõszoba is "igazi", még mosógép is van benne, csak hát a tükör hiányzik. Ott egy lyuk van a falon. A kamera onnan készít felvételt, ha doktor úr borotválkozik.
Lenke néniék lakásában még tálaló is van, és tágasabb a konyha, s egy kis elõszoba vezet Almáék külön hajlékáig. Itt a bútorok hagyományosabbak, az idõsebbek ifjú korát idézik. A legtöbb tárgy a helyén van, keveset kell igazítani. Alkalmanként felszerelni csak a kozmetikai szalont kell, az amolyan pihenőszoba a stábnak. Forgatás előtt kerülnek ide a könyvek (Gábor Gábor ezzel is foglalkozik), s a kozmetikai cikkek. A Caola szponzorál, így az ő termékeiket kell jól láthatóan elhelyezni, de szponzor az Adidas és az ITT is, erre is vigyázni kell. Ha külső helyszíneken forgatunk akkor az valamivel nehezebb. Jó érzés volt, hogy az emberek szerették a sorozatot. Ha becsöngettünk egy idegen lakásba, virágot kérünk, s megmondtuk, hogy mire kell, örömmel segítettek."
A sorozat nemcsak a rendszerváltás társadalmi/szociológiai korrajza, de - egy-két külsős helyszíntől eltekintve - hű lenyomata a 80-as évek végi, 90-es évek beli panel-lakáskultúrának is.
Bár - gondolom a low budget miatt - nem állt rendelkezésre túl sok pénz a bebútorozáshoz, életszerűségéhez az járult hozzá nagyban, hogy nem műtermi körülmények között vették fel a sorozat jeleneteit.
A panellakások szűk konyháiból helyhiány miatt kispórolt ékezők a nappalik sarkába szorultak (két helyiség közti átjáró szigorúan boltíves ajtón keresztül vagy díszfüggönnyel leválasztva!), a házgyári környezetbe bevitt polgári bútorokról szinte ordított, hogy más környezetből jöttek. - nem mintha a sok elemesbútor nem lett volna kellően hulladék... az egyetlen praktikus (ám ettől függetlenül ronda) elem a beépített szekrény, ami jótékonyan szívta fel a faluról felköltözők szirszarjait.
A természet-fílinget a mérhetetlen mennyiségben beépített lakkozott falambériák próbálták becsempészni - kevés sikerrel -, de csak azt érték el vele, hogy az amúgy is kis helyiségekből, optikailag még kisebbek lettek.
Azt a depressziós egyen-tapétát, a ma már retrónak számító szoci ülőgarnitúrát senki nem sírná vissza, viszont a kiegészítők, kerámiák és lámpák a mai napig a gyűjtők legkeresettebb darabjai közé tartoznak.
Címkék: közöshalmaz
Pin It
