Happy pink

Legutóbbi poszt habostorta-gondolatmenetének hozadéka a mai, gondoltam menjünk egy lépéssel beljebb...

... mi van, ha valaki van olyan bátor, hogy pink falakat szeretne..

Azt biztos, hogy nagyon lehet szeretni... és lehet nagyon utálni is.

Merész választás... ha nem gyerekszobába kerül, és egy szingli nő ezt a színt választja, mintha lenne benne valami gondos ráutaló magatartás, hogy oké...majd jó lesz a gyerekszobához is, már ha majd lesz gyerek?

Vagy semmi köze hozzá.

Pusztán ez egy vidán, huncut, incselkedő szín, és csak a megfelelő kiegészítőket, formákat, textileket kell megtalálni?

Jól megy hozzá a barna, a türkiz, a fehér, sure... és a kevés vörös vagy piros és narancs...de ebből tényleg ne túl sok, mert azonnal erőszakossá válhat.

Ti mit gondoltok?

Felnőtt fejjjel, egy jövőbeni gyerekáldás gondolatától csíramentesen is bevállalható a pink valamelyik árnyalata falszínként?

Vagy azért azt már mégse... és legfeljebb annyira merészkednél a görliségbe, hogy mondjuk legyen valami pink dolog a polcon?

(mire végignézed a képeket, garantálom, azonnal vágyni fogsz majd egy isteni, puha, rózsaszín mingnonra :)

Fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen meg innen.

Címkék: nők

Szerény szépség vagy gejl giccs? Rozetta a mennyezeten.

Biztos veletek is előfordult már, hogy egy ismerős környéken, ahol akár szinte minden nap közlekedtek, egyszer csak felpillantva valami gyönyörűséget láttok meg...

... ez a gondolatmenet vezetett oda, hogy mai posztban is a plafonon legyekek tematikailag.

Konkrétabban a közpoti világítótest feletti rozettákról írnék, ill. kérdeznélek benneteket.

Sok mindenkit meglepett Marcel Wanders holland designer, amikor kijött Skygarden névre keresztelt lámpájával pár éve... a lámpában megvalósuló koncepció szeintem zseniális, olyan, mintha a lámpa fölötti központi rozettát lefejtette volna a plafonról, kapott egy minimál külső borítást, a belseje pedig maga a florális ártatlanság....

De mi a helyzet ma ezzel a díszítéssel? Ósdi, giccses, megtűrt vagy tud ez is olyan szép lenni, mint bármely számunkra kedves bútor?

Polgári enteriőr szinte el sem képzelhető nélküle... és tény, hogy a már lakásvásárlással megörökölt, konkrét díszítésekkel, ornamentikával bíró dísszel kell valamit kezdeni... de rögtön egy kérés: a nagy beköltözködés körüli rontombontomban semmikép ne veressük le!

(magyarul, ha én ott vagyok, csak a testemen keresztül!)

Azon kívűl, hogy nagyszerűen kiemeli még a legszerényebb csillárt, lámpát is, hozzáad az egész szoba hangulatához egy cseppnyi eleganciát, attól függetlenül mi is zajlik alant...

Ha az oldalfalon van díszléc, azzal stílusilag, mintailag érdemes összehangolni, méretét tekintve pedig a szoba nagyságára legyünk mindenképpen tekintettel... kis helyiségekhez a kisebb, cukibb verzió passzol inkább, ilyenkor épp’ csak jelzésértékű, nagyobb nappalikba akár a méteres átmérőjű is „belefér”.

A különböző színezésekkel viszont csinyján bánjunk... a túl színes, aranyozott, bronzra festett változatok már a giccs kategóriájába eshetnek...egy plafonra felragadt gejl habostorta képzetét keltheti...

...és  léteznek már extrémebb igényeket is kiszolgáló állatbőr-verzók is...de ez már tényleg elég weird (lásd utolsó képek)

Ti mit gondoltok róla? Átvészeli vajon az évről évre megújuló trendeket vagy előbb-utóbb már tényleg csak kastélyokban, minisztériumokban, múzeumokban látunk ilyen díszeket?

Fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen meg innen.

Címkék: közöshalmaz

Kitenném – 1.

Irdatlan sok jó fotós/grafikus/festő- és iparművész van a világban... és mérhetetlenül sok klassz kitennivaló...

... laikusok, profik...alkotnak, kifejeznek valami, amivel pont akkor, pont most totálisan egy hullámhosszra kerülünk... és beépítjük otthonunk valamely szegletébe.

A „Kitenném” sorozatban olyan művészeket mutatok majd, akiknek alkotásait én bátran kitennék a falra... a polcra... nagyban... kicsiben... mindegy is.

Képek szöveg nélkül.

Mai posztban - csak úgy bemelegítésképp’ - kezdjünk fotókkal.

(ha neked is van kedvenced, küldj mailben egy linket, becsszó megnézem, sőt, ha tetszik, posztolom)

(első kép: Hedi Slimane)

Andrew Pearce

Gerlai Tibor

Iroquois kampányfotó

Irene-L

Paul PJ Cheng

James Clar-project

April Cakes

Címkék: közöshalmaz

Ilyen volt/ilyen lett – 2. a fülesfotel

Várom továbbra is azon képes beszámolókat, ahol egy korábban már kidobásra ítélt (de szívedhez nőtt) bútort sikerült felújítani... átfesteni... áthuzatni... vagy esetleg ahogy korábbi posztban is volt: átalakítani valami teljesen mássá.

Emlékeztetőül: mail: agyasztaltv@yahoo.com

A nagy várakozásban addig utána néztem egyik kedvenc bútordarabomnak, a fülesfotelnek.

Bizony nem egy modern darab, és biztos a bennem lakó öregember szereti, de ennél kedvesebb olvasósarokba-valót nehezen tudok elképzelni...

... és mint a képeken láthatjátok (nem mondom, találtok majd köztük pár furiságot is), sokan gondolják hasonlóképp :)

Fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen meg innen.

Címkék: közöshalmaz