A te fûszerkerted

Ragozom még egy kicsit ezt az 'ittvanvégreajóidô'-t, én ma már túlvagyok egy laza kertészkedésen, sôt, palántázáson, mindezt egy belvárosi tetôteraszon, de ne siessünk ennyire elôre.

Ma poszt inkább azokhoz szól, akiknek csak egy erkély, terasz vagy balkon jutott a szépzôdgyepnyi nagy kert helyett (vagy az se), és nem az ilyen-olyan agyonajnározott (pedig megérdemli) virágok ültetésérôl lesz szó, hanem egy kis praktikumról: a fûszerkertrôl.

Illatos bazsalikom, frissítô citromfû vagy menta, stresszoldó levendula, ínycsiklandó kakukkfû és rozmring... ez lehet neked is, nem kell sok hozzá, csak pár cserépnyi (vagy egy nagyobb) jó virágföld, egy kis gondoskodás, és a vasárnapi leveshez már a sajátodból vághatod a petrezselymet a levesbe.

Tényleg ennyi, és nem több.

Ragozni persze lehet, hisz bár tök helyesek így egy kupacon, a cukiságot fokozandó lehet mellészúrni szélkereplôt vagy mellétenni a földre egy kis szobrocskát, meg a vidám locsolókannát igazi minikert fílingje lesz.

Direkt nem agyondizájnolt képeket válogattam a mai poszthoz, inkább csak azt szeretném sugallni, hogy itt ez a szép idô, meg van megtermékenyítô vulkáni hamu is, meg a környéken a jófej zöldséges, kisvirágboltos... vegyél pár tônyi olyan fajtát, amit a sütés-fôzéshez leggyakrabban használsz, és vágj bele, legyen már neked is saját fûszerkerted!

Egy próbát megér. Nem? De.

Bónusz 1: ôsszel a bokrosra megnôtt mennyiséget levágva, majd gondosan kiszárítva, kis textilzsákocskában elteheted télre a maradékot.

Bónusz 2: én két tô paradicsommal is próbálkozom, hátha több lesz idén, mint a tavalyi irdatlan 25 szemnyi zamatos mennyiség :)

Extrabónusz: ha páran évek óta harcot vívnak a város galamb-galerijeivel, emitt egy elegáns, és hatásos módszer a randa mûanyagcsíkok helyett: ragadozómadár-sziluett.

Felrajzolod egy farostlemezre vagy vékony rétegelt lemezre a mellékelt árnyképet, kivágod, lefested feketére, és belógatod.
Butuska galamb meg huss. Volt, nincs.

Címkék: nők

Ott akarok lenni

Duplafenekû ottakaroklenni, pl. itt, a milánói The Gray-ben,

mert a hétvégén már zajlik (április 19.-éig) a negyvenkilencedik milánói Nemzetközi Bútorszalon.

Szép nevén Salone Internaziolnale del Mobile.

Még én is jelentkezem a témával bôvebben, csak szólni akartam, ha valaki arra járna a 7végén... friss dolgokat itt nézegethettek, ezen a linken pedig folyamatos videófeltöltéseket láthattok.

(Van kint magyar kiállító is, az Ivanka Beton Design. Nekik drukk!)

Gray-s fotók innen.

Címkék: közöshalmaz

Piromán dizájnerek

Ismét egy gyerekkori flessbôl indul a mai poszt, méghozzá a nagyítóval ezt-azt égetésbôl.

Persze gyerekkorunkban - és milyen kegyetlenek a gyerekek -, a fadarabokon kívûl pl. cserebogarat is kínoztunk hasonlóképp, hú, ezt még olvasni is tényleg borzasztó, azt hittem könnyedebben csúszunk majd a mai témára, aminek a csúcspontja az igazi gyalázat (vagy nem :)

A fa felületének égetéssel díszítését mai napig használják egyébként, duitjorszelf-mûvészek szép kis kollekciókkal állnak elô pl. kirakodóvásárokon, szerte a világon.

Egy fokkal talán érdekesebb szint, amit egy Cornelia Parker nevû mûvész mûvel:

És bútordesignra átfordított verzsön Camillo Vanacore érdekes projektje, ahol a bútorokat megperzselve hoz létre egy egészen egyedülálló struktúrát azok felszínén.

Nézegessünk még egy kicsit efféle  - tábortüzek mellett megszokott -, égett fafelszíneket.
Szép?

Na, és itt az igazi szentségtörés: Maarten Baas 'Smoke' kollekciója abban különbözik Vanacore projektjétôl, hogy ô ikonikus bútorokat éget meg, létrehozva ezzel egy egészen másfajta minôséget.

Ettore Sottsass, Gerrit T. Rietveld, Charles R. Mackintosh, Antoni Gaudi klasszikjai izzéporrá égetve, majd egy fedôréteggel újra lefedve, hogy használni lehessen.

Na? Biztosíték kivágva? Ezeknek már semmiseszent?

Avagy ne kezeljük már szent tehenekként ezeket a bútorokat?!

Fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen meg innen.

Címkék: közöshalmaz

Liliputi történetek

Mai gigaposztban nagyítót ragadunk, és elôször élethû, modern babaházakba kukkantunk be, majd kimegyünk az utcára, hogy szétnézhessünk a csikk-tartományban, végül hógömbökben teszünk egy nem mindennapi kirándulást... öveket becsatolni... a kicsinyítô-sugár rád irányul...

Enter.

5

4

3

2

1.

Elsô utunk Annina Günther élethû babaházaihoz vezet, amelyek attól függetlenül, hogy nagyon is kortárs enteriôröket mutatnak, valahol abszurdnak tûnnek.
Megszoktuk, hogy ezekben a minivilágokban javarészt silány mûanyagokkal imitálják az igazit, vagy épp ellenkezôleg, egy rózsaszín barbivilágot nyomatnak, amelyeknek csak annyi közük van a valósághoz, mint magának a babának.

Ezek valódi bútorok szinte élethû másai...
Az ilyen terekben mai mesék íródnak? Avagy az ikeás valóság adta belsôk túl sivárak a gyereknyelv duruzsolta mesékhez?
Te milyen babaházat adnál a gyerekednek? Mesebabaházat vagy a valóság pontos mását?

Annina blogján, itt, még jobban körül lehet nézni, és persze helyet kapnak még pár kép erejéig egy másik modellezô, Christine Ferrara munkái is.
Kérdés detto: ilyet inkább a gyermekeknek, avagy a gyereksztorik igazi babaházakban játszódjanak?

És egy Escape gombot nyomva huppanjunk a szürrealitás irányába.
Slinkachu is minivilágokat alkot és kap lencsevégre, de Ô csak a figuráit kicsinyíti le, a groteszk vonal a méretarányban bontakozik: az általa megmutatott események/pillanatok hétköznapi figurákkal esnek meg, a SZÁMUNKRA normális nagyságú tárgyak világában.

És mai utolsó állomásunk néhány hógömb belseje.
A Paloma Munoz-Walter Martin mûvészházaspár színterei a fekete humor, az elidegenedés, elszigetelődés háromdimenziós színterei, ahol minden egyes hógömb más-más történetet mesél el, és rajtad áll, hogy töltöd ki a sztorik előzményeire, hepi - vagy szorri-endjeire vonatkozó lapjait.

A helyszínek szereplői olyan terekben akadnak el, amelyek töprengésre késztetnek bennünket: hogyan kerültek oda...? mi fog velük történni...? Vajon az emberi értelem, érzelmi viszony-rendszer, és szociometria adta erőforrások képesek az extrém időjárási viszonyokkal és magánnyal szembenézni? Feloldozást - ahogy a mesékben oly sokszor - itt is csak a misztika, a szürrealizmus ad.
Álomszerű valóságok... valósnak tűnő (rém)álmok....ahol a fák visszatérően markáns erők... az alakok különböző perspektívákban történő ábrázolása révén pedig láthatjuk, ahogy az emberi esendôség hogyan viselkedik egy ellenállhatatlan erővel, a természettel szemben... és ez a kép nem fehér vagy fekete :)
(A hógömbök adta szűk teret otthagyva néhány éve már kész panoráma-tájakat is készítenek.)

Vajon milyen érzés lett volna gyermekként egy ilyen szuvenyírt kapni valakitől?

Címkék: közöshalmaz